Református gimnázium, Kiskunhalas, 1929

24, iskolánk reprezentatív ifjúsági önképzőköre benne látja eszményképét s az ő nevét viseli címében. Mint láttuk, Szász Káro'y országosan elismert nagysága s a mi életünkhöz való különös közelsége adja meg mostani ünneplésünk kétszeres jelentőségét. A magyar szellem nagyságának fölemelő tudatával hódolunk a nagy magyar költő és tudós dicsőségének s hálás büszkeséggel ünnepeljük a falainkat megszentelt nagy élet emlékét. A nagyjainkat megillető büszke hódolat s a kedveseinkhez fűző hálás szeretet hozott ide bennünket, hogy méltóképen áldozzunk a megemlékezés oltárán. De csak úgy lesz a mi emlékezésünk az ünnepelthez méltó, ha sorsának tanu'ságait szívünkbe vésve áldott életének nemes hagyományait szellemi életünk vezér motívumává fogadjuk. A csüggedés óráiban szálljon meg bennünket az ő fáradhatatlan szelleme és diadalmas hite, hogy miként az ő szárnyaló lelkét magához tudta vonni az alföldi táj méla szépsége, most a mi vergődő lelkünket az ő elveszített honának, bérces Erdélynek százszor megsiratott képe buzdítsa emberfölötti feladatok vállalására és véghezvitelére. Az erdélyi származású nagy magyar költő hozzánk való ragaszkodásának és muha'atlan szeretetének emléke fokozza bennünk diadalmas irredentizmussá Erdély s a többi vérző rész fájó szerelmét. Szász Károly erdélyi lelkének tüzie csapjon kí az Alföld homokjából és olvassza le a kőzö= nyösség jégpáncélját az alföldi lélekről. Csak így lehet a mi gyarló életünk a múlt nemes hagyományainak méltó letéteményese és szebb jövő biztató záloga. Ezzel a vággyal és reménységgel zárjuk szívünkbe Szász Károly áldott és dicső emlékét!