Református gimnázium, Kiskunhalas, 1929

11 decinél: mindig a magunk halasi szőlőjében szűrt könnyű bort itta, Budapesten létünkkor is, s azt tartotlta, hogy nincs a világon annál különb bor, ö azt a leghíresebb francia pezsgőért, de még az Oumpus nektárjáért, sőt a tokaji hegy tüzes levéért sem cserélné el. Leves után — rjégi szokása szerint — mindig egy pohár friss vizet ivott, mit Halason létünkben — kerti kerekes kútunk hideg, de édeskés vizét nem tudván megszokni — a házunktól nem meszszire eső, a szőlőkbe vivő út első fordulójánál fekvő Fülemalom kútjából hozattuk, a mi kitűnő italú víz volt, úgy hogy belőle hév nyári napokon föl-fölhajtva egy pohárral, sokszor elmondotta édes apám az ismeretes versikét, a kutat dicsérve: , | j A ki annak vizét issza, ! : ! ; | Vágyik annak szíve vissza... Meg van-e még az a kút, s most is olyan jó-e a vize, — áll-e és zakatol-e még a Füle-malom — bizony nem tudom. De én gyermekkorom rózsaszín-ködös távolába az emlékezés szárnyán visszaszállva: lelki szemeimmel most is látom a Irtjzoga kutat, s fülembe cseng a száraz malom kerepelő hangja... Mintegy két holdnyi területű szép nagy kertünkben a sző'ő-hjgasok közt és ritkaság számba menő nagy mogyorófáink alatt jól kisétálva magunkat — halasi bor és Füle-kűt vize mellett pompás étvággyal fogyasztottuk — élünkön édes apámmal — kitűnő gazdasszony édes anyám vezetése alatt állott konyhánk nagyszerű produktumait. Sohsem felejtem el, milyen hatalmas tálakban kerültek asztalra kedf venc nyári ételeink: a gyenge zö'dbab-főzelék, fokhagymás ürücombbal, meg a híres csirkés-tészta, ez a nem is csak hogy halasi, hanem egyenesen Bibó-családbeli különlegesség, a mit jó étvágyú és elpusztíthatatlan gyomrú édes apánk a konyha-művészet legelső rendű alkotásának, a konyha igazán széjp és tartalmas költészetének nevezett. Hogyne gondoltunk vo'na mindlnyájan mindig szeretettel Halasra, s hogy ne számítgattuk vo'na tavaszonként a napokat, hogy mikor indulhatunk már megint a mi kedves tó^ parti kúriánkba! A hetvenes években bizony még nagy sor volt ez a halasi utazás, mert akkor ennek a »hatalmas« jelzővel ékesített kún városnak még nem volt vasútja, s mi,