Református gimnázium, Kiskunhalas, 1929

Szász Károly Halason. Mikor boldogult édes apámnak, a költő-püspök Szász Károlynak emlékezetét itt, a Diákszövetségben felújítom, szólva azokról a vonatkozásokról, a melyek őt és Halast egykor összefűzték — a gimnáziumot végzett volt növendékek előtt kö'tői erejéről annyira ismert nagy római poéta jut önkéntelenül is eszembe, kinek emléke szinte párhuzamot kínál az édes apáméval annyiban, hogy mindaketten a világ zajától vao elvonulásban találják föl életük legnagyobb gyönyörűségét a maguk legigazabb bo'dogságát. Horatius örömrepesve menekült a tülekedő, hangos fórumról kisded szabású birtoka meghitt magányába, csöndjébe, s megelégedetten mondogatta — s én most a testvéröcsém fordítása szerint idézem őt: 1 I [ I i i E kis zugocska, rám nevetve Nekem mindennél kedvesebb... S midőn az édesszavú római költőnek azt a szelíd bölcseséget sugárzó szép énekiét óvassuk, hogy: j Miért emejek pa'olát magamnak, A mely az irigységet keltse fel, És kincsekért, meiyek csak gondot adnak, Szabin tanyám' minek cseréljem el? önkéntelenül is Szász Károlyra gondolhatunk, aki a főváros zaklatott életéből, a hivatal nehéz jármából menekülve, mint a kalickából szabadult madár sietett az ő halasi kedves szép kertjébe, csöndes sző'őjébe. Nem a semmittevést kereste itt, mert attól egész lénye, természete visszatartotta, sőt elriasztotta. Pihenni jött ugyan Ha

1asra, de a pihenés az ő értelmezésében nem jelentett mást, mint a költői munkához szükséges »független nyugalmat«, melyben — mint Arany János mondotta — »a dal megfoganhat...« Csöndben, nyuf godtan dógozni, háborí'at'anul élni családjának, kedves rokoni és baráti körének —-»szépen élni«, mint a bogy