Református gimnázium, Kiskunhalas, 1928

11 »Miként a hadsereg minden egyes tagjának a szolgálati szabályzatban előírt kötelessége, hogy a hősi halottak emléktáblája vagy oszlopa előtt tisztelegve haladjon tova; miként a kivonuló csapat meghajtja előtte zászlóját, határozzuk mi is el és tegyük mindnyájunk kedves kötelességévé, hogy e perctől fogva a mi hőseink emléktáblája előtt mindig és minden alkalommal leviett kalappal menjünk el. Innen, e helyről hívom fel a mai nemzedéket, de különösen az ifjúságot: Készüljön a hősi tettekre, hogy az elnémult hősök szellemétől megihletve újra naggyá, dicsövé és hatalmassá tegye a magyar hazát! Ti pedig Hős Bajtársaink, ott fenn az Ur trónja körül, kijk a legtöbbet, az életeteket áldoztátok a hazáért, legyetek velünk a döntő pillanatban és mutassátok az utat hősi leikeitekkel, hogy nekünk is az legyen a jelszavunk: »A Haza mindenelőtt!« Hosszabb beszédéből kivett ezen néhány szava mutatja Kovács Antal tábornok katonás jellemét, erős hazaszeretetét. Hősi halottaink megáldása után a 300 vén diák a 300 tollas Bocskay-sapkás kis diák kettős sorfala között vonult a tornaterembe. Kedves, felemelő, megható, az iskolatársi barátságot nagyon erősítő volt a tekintetük találkozása. A kicsinyek illő tisztelettel, az öregek apai szeretettel telvé kicserélték és egyeztették azon fogadalmukat, hogy amit ez iskolában tanultak, láttak, soha el nem felejtik, az iskolát erkölcsileg, anyagilag támogatni fogják. Sokaknak a szemében csillogtak a találkozás öröméből fakadt könnycseppek. A tornatermet zsúfolásig megtöltött lelkes közönség előtt a közgyűlést megnyitotta Kristóf József igazgató. Vázolta az összejövetel, a szövetkezés kettős célját: az iskolatársi lelki kapcsolatnak és az iskola támogatásának szükségességét. »A mai ünnepet előkészítő bizottság nevében tisztelettel tés szeretettel köszöntöm megjelent iskolatársaimat, testvéreimet. Mindenki tapasztalta már, hogy semmiféle társadalmi közösfeégben nem talált olyan őszinte, benső barátokra, mint iskolatársai, legközelebb osztálytársai között. Ennek egyszerű oka, hogy itt együtt szívtuk magunkba a tudás kincseit, megépítettük fundamentumát erkölcsiségünknek, jellemünknek, a melyre tovább építve, egész emberekké lehettünk. Itt erősö-