Református gimnázium, Kiskunhalas, 1927

7 bukását. Nem láthatta meg az új feltámadást, pedig annak el kell jönnie és ebben része lesz Szílády Áron munkásságának is. Ha igaz, hogy nyelvében él a nemzet, nyelve irodalmában él és csupán úgy virágozhat fői, ha nem szakad el a maga legszentebb hagyományaitól, ha nem adja oda magát fertőző nemzetkőzi áramlatoknak. Ezután következett a koszorúk elhelyezése. Megható jelenet volt, amikor Szilády Áron unokája, Morellné Szilády Klára letette a család koszorúját, egyszerűt és egyszerű, de mély érzésből fakadt szavakkal, amilyen illett a minden fényt külső, séget került nagyapához. A város koszorúját dr. Thúróczy Dezső polgármester, a ref. egyházét Szabó Zsigmond lelkész, a polgári leányískolájét dr. Thúróczy Dezsőné igazgató, a reálgimnáziumét Kristóf József igazgató, a protestáns nőszővetségét Szabó Zsígmondné, az izr. hitközségét Weisz Ignác elnök, dr. báró Prónay György orsz. gy. képviselőét dr. Babó Imre az egys. párt elnöke, a „Mansz"»ét Mészöly Károlyné, a Jótékony Nőegyletét Bátory Gáborné, Kecskemét városét dr. Szalontay Barnabás, a Ref. Önképző Körét dr. Gusztos Károly h. polgármester, az állami elemi iskolákét Greguss Gyula igazgató, a Polgári Olvasókörét Nagy Szeder István elnök, az Ébredő Magyarok Egyesületéét dr. Kuthy Béla elnök, a Kereskedők Egyesületéét Kun Benő, a Takarékpénztárét dr. Szabó Lajos helyezte a szobor talapzatára. A koszorúk letétele után az énekkar és a közönség a Himnuszt énekelte el és ezzel ért véget a szép ünnepély. Koszorú megváltás cimén szegény tanulók jutalmazására adtak: a róm. kath. egyház 50 P=t. Gazdasági Bank 50, Hitel» bank 40, Önképző Egylet 100 P=t. Az ünnepély után kőzebéd volt a városi szállodában, ahol a Kormányzó Ofóméltóságát dr. Thúróczy Dezső polgármester, gróf Teleky József főgondnokot Pataky Dezső lelkész köszön» tötte fel. A kiskunhalasi reálgimnázium őrök háláját Kristóf József igazgató a koszorú letételkor a következő szavakkal fejezte ki: „A Szílády reálgimnázium koszorúját hoztuk ide. Tele leheltük ennek leveleit a soha el nem muló köszönetnek és hálának lelkével azért, hogy ha ezek a levelek anyagukban, testükben megsemmisülnek is, lelkükkel körül lebegjék Szilády Áron fejét és fényesen világitva hirdessék az ő legnagyobb dicsőségét, a