Református gimnázium, Kiskunhalas, 1927

14 sem igen tud. Egy»egy rövid híradás pl. a rendkívüli alföldi idő» járásról, a termésről, aratásról, szüretről, iskolák fejlesztéséről, modern kulturális mozzanatokról magában véve is hozzájárulna a magyar ügy iránt való érdeklődés felkeltéséhez. Egyik lelkes barátunk, Mr. Webster nagy mulasztásnak tartja, hogy az ilyes» mit intéző állandó hírszolgálat megszervezésére még mindig rá« érnek Budapesten. Pedig e tekintetben borzasztóan el vagyunk maradva szom= szédaink mögött. Sok intelligens ember tőlem tudta meg először, hogy kik a magyarok s hogy milyen szerepünk volt a háborúban. Volt olyan is, aki azt sem tudta, hogy ellenségek voltunk és nem szövetségesek. Kellő felvilágosítás után természetesnek talál» ják, hogy bár a tragikus sors egymással szembe állított bennün» ket, az őszinte barátságnak immár semmi akadálya sincs közöt» tünk. A helyzetnek ilyen tisztázásához föltétlenül szükséges annak a valóságos helyzetnek elfogadható módon való ismerte« tése, hogy mi a háborúba akaratunk ellenére, az Ausztriával való áldatlan közösség áldozataként sodródtunk bele. Őszinte örömmel állapíthatom meg, hogy skót ismerőseim vendégszerető szívessége és meleg érdeklődése mindannyiszor alkalmat adott rá, hogy a magyar ügy a propaganda kirívó lát» szata nélkül ís beható megbeszélés tárgya lehetett. Nem egy közülük megígérte, hogy a magyar nemzet életét igyekezni fog mentül jobban megismerni s ezért mindjárt azt is kérdezték, hogy minő magyar irodalmi művekhez juthatnának hozzá angol nyel« ven, amelyek olvasása céljukhoz segítené őket. Helyszűke miatt sajnos nem térhetek ki a skót élet festői szépségű külsőségeinek s a magyarral sok tekintetben rokon belső értékeinek részletes tárgyalására. Az kétségtelen, hogy a derűs magyar vendégszeretet párját talán sehol máshol nem lehet olyan megközelítő mértékben feltalálni, mint a borús és kődős Skóciá» ban és bizonyos, hogy az idegenbe vetődő magyar ifjú mindég meleg otthonra találhat a skótok vadregényes földjén. Vajha oda zarándokló tanuló fiaink föl tudnák használni a lélektani lehető» ségeket a két rokonsorsú nemzet érzelmi összehangolására, hogy így a hatalmas brit közvélemény megnyeréséhez s általa nemzeti vágyaink teljesüléséhez ís közelebb juthatnánk 1 GULYÁS SÁNDOR.