Református gimnázium, Kiskunhalas, 1921
— 6 — lek. Pedig sohasem akart irányt adni a beszélgetésnek, mindég követte a vele beszélőt, s minden téren meglepte szakavatott tájékozottságával. Achilles pajzsától Caproni biplánjáig, az Alhambrától a tajping lázadók lerombolt? pekkingi pagodáig, a foinik hajósok útjaitól a Titanikig, a ponyvairodalom termékeitől Rostandig, élet, ipar, kereskedelem, művészet, zene vagy bármi térre terelődött a beszéd, mindég ujat mondott. És milyen nyelven beszélt! Etelköz magyarjainak nyelve dübörgött, a szép próza megnemesült patakja csergett ajkairól, kiképződve a kódexeken, Koránon, Biblián, megnemesülve ősmagyar érzésének izzó tüzében. És milyen elbeszélő volt ! Az őt Nőegyleti ügyben felkereső hölgyek szorongó érzéssel mentek be a rideg „öreg úrhoz" s órák múlva is alig tudtak elszakadni lebilincselő előadásától. Hozzá roszkor menni nem lehetett. Mindég munkaközben találta a látogató. Könyvekkel, kéziratokkal elhalmozott, egyszerű Íróasztala mellől azonnal felkelt, otthagyta Pelbártot, az athnámét, ott a kódexet, melyben az „Isten kecskéjét'' — a szivárványt — éppen most találta meg és beszélgetéséből nem érzett ki, hogy ennél sokkal hasznosabbal foglalkozott. Csak azt nem tűrte, ha tendentiósusan faggatták. Ilyenkor adott válaszából kiérzett a boszankodás. Egyik polihistor-hirü barátjának arra a kérdésére : Kik is voltak az 1547-iki konstantinápolyi küldöttség tagjai ? csendesen csak ennyit felelt: Nézd meg a Budapesti Hirlap ek kor és ekkor megjelent számát, annak tárcarovatában megtalálhatod. Mikor a gimnáziumnak egyik alapvető fontosságú oklevelét vármegyei hatalmi szóval akarták tőle elvenni, a megtagagás okát kutató kérdésre, hogy miért ntm adja oda, ennyit felel : Mert papirosból van ! Utolsónak hagytam az egyházi szónoklatot, amelyben — ha az őt negyedszázadon át szemlélő tanítvány egyéni gondolatainak is szabad megnyilvánulni — legnagyobbnak találom őt. Dogmatikája a Helvét Hitvallás és Kálvin Institutiója, hitvallása a praedestinatío. A puritán egyszerűség hive ; ellensége minden külsőségnek, beszédben, cselekedetben, öltözetben. Egyszerű, fekete öltönyében, vállán szerény palástjával — mit mindég karravetve viselt, soha nem burkolózott bele, — jelent meg azokon a temetéseken is, melyeken egy ország szeme függ rajta — Szász Károlyné, Szilágyi Dezső. — A templomban a szószék könyvtartójára teszi egybefont két kezét, s ha becsukott szemmel hallgatjuk az imát, az ö kedvelt Ezékieljének szavát halljuk. A mindég hatalmasan kidomborított doxológia elrémít, kétségbeejt:
