Református gimnázium, Kiskunhalas, 1920

— 20 — Szorgalmas gazdálkodása mellett élénk részt vett a társadalmi, politikai, városi és egyházi életben. 87-ben országgyűlési kép­viselője lett városunknak, de egy ciklus után itthon maradván, közbecsülésben és szeretetben töltötte élete alkonyát. Takarék­pénztári s évtizedeken át kaszinói elnökké, gimnáziumunk igazgató tanácsosává, majd az egyház főgondnokává emelte a közbizalom, hiába szabódott szerényen, kedvesen. Nemesen egyszerű egyé­nisége ideális magaslaton egyesitette magában a polgári erénye­ket; a meg nem hidegülő szeretet, a meg nem ingó becsületér­zés, szerénység, nyájasság, a heves vitákban is csendesen el­mondott néhány szó — évtizedeken át irányadóvá tették köz­dolgainkban ; tisztelet, szeretet, a legszélesebb körben hódolat övezte, Őrizzük meg kegyelettel nevét, emlékét, példáját ! eooOOOoao „A nagy magyar fának" egy harmadik, korán lehullott le­velét is hozzánk sodorta a romboló vihar. Régen ismert nevet találunk rajt irva : Király Uzor Baranya egyik kisközségének, Ujmindszentnek ref. paró­chiáján, 1875. julius 25-én született. Az édes apa korai halálával a minden támaszától megfosztott kis családra rászakadt a kálvinista papcsaládok szomorú sorsa, az özvegy édesanya három árvájával vándorbotot vett kezébe s a gimnáziumos Halasra jött. Itt nőtt fel Uzor is 13 éves korától fogva. Az alacsony termetű, élénk fiúcska éles eszével csakhamar kitűnt a gimnázium alsó osztá­lyaiban s mindjobban izmosodó tehetségei vasszorgalommal párosulván, kiváló eredménnyel hagyja el az intézetet. Diáktársai között sokáig megmaradt élénk, derült kedélyének, pajzán jó kedvének és sok csinyjének emléke. Az egyetem végzése után a mármarosszigeti ref. főgimnáziumban kapott alkalmazást, egy év múlva rendes tanárrá lett és itt oszlott meg élete az iskola és családja között. Az oláh megszállás után újra kezébe vette a vándorbotot; utja ismét Halasra vezetett, csakhogy az ekkor már 46 éves férfit megtörte a szenvedés. Októberben kezdett iskolánkban tanítani, karácsonykor összeroskadt. A nemzeti szerencsétlenség okozta lelki betegségét testi bajai is nevelték s rájuk hiába keresett orvosságot, hiába ápolták aggódó gondossággal szereltei: körük­ben, Szabadszálláson zárta le szemeit a halál 1921. március 25-én. özvegye, Écsy tmilia és három árvája siratja a szerető férjet és apát, testületünk pedig gyászolja a halálig munkás jó kollegát. Legyen áldott emlékezete 1

Next

/
Thumbnails
Contents