Református gimnázium, Kiskunhalas, 1917

XI. Az év története. Mig volt tanítványaink oly sokan küzdenek hűséggel, elszántsággal, s szenvednek megadással a hazáért: a rájuk lépten-nyomon leselkedő halál nem kímélte meg az iskola törzsét sem. Mult évi augusztus 6-án hosszas szenvedés után után jobblétre szenderült legidősebb tanártársunk BARTEK LAJOS Született az 1857. évi augusztus 24-én Esztergomban s ott végezte iskoláit is. Mint a kegyes tanító-rend tagja szerzett tanári oklevelet a budapesti tudomány-egyetemen s 1882-től Kecskeméten, Vácon és ismét Kecskeméten tanított 1908-ig, amikor kilépett a rendből s egyháztanácsunk meghívására a nyugalomba vonult Kiss László helyén iskolánk térmészetrajz-földrajz tanára lett. Kiváló tanár volt. A természetnek rajongó szeretete, soha nem szűnő önképzése kiváló szakemberré tették, természetrajzi oktatásunk mai beosztása, tanmenete jórészt az ő Természettudományi Közlönyben megjelent cikkein és a közoktatásügyi minisztérium felhívására készített tanulmányán alapszik. De nem volt száraz szaktudós. Sőt nem volt az iskolának egy tanára sem, aki annyi, a való életre nevelő, hasznos ismeretet hintett volna el a fogékony lelkekbe, mint épen ő. A tárgyai körében gyakran kínálkozó alkalmat szívesen ragadta meg és használta föl, észrevétlenül hozta be a tanterembe mindazt, ami az iskola falain kivül esik: a táplálkozás, a ruházkodás, a testi életnek egészsége, általában az életnek kérdéseit és mesteri előadással ugy csoportosította, hogy a tűdomány és az életre nevelés közt nem volt ugrás, nem volt zökkenő. Akik a tanteremben fölkerestük őt, elragadtatással hallgattuk. Nem előadott; tanított a szó legnemesebb értelmében. Kezében megelevenedett a holt anyag, megszólalt a kép és tanította az életet, az életnek célját, feladatait.