Református gimnázium, Kiskunhalas, 1915

70 A halasi ref. főgimnázium pedig különösképpen a maga halottját siratja Baksay Sándorban. Nekünk ő nem csupán püspökünk volt, hanem sokkal erősebb szálak fűzték hozzánk. Hét esztendőn át (1855—1862) tanára volt ennek az iskolának. Itt, ebben a városban találta meg azt a szerető szívet, kivel aztán hitvesi boldog együttlétben haladt tovább az élet ösvényén, és itt, közöttünk kezdte bontogatni szárnyát költői lelke, hogy aztán később oly sokaknak lehessen gyönyörűsége és büszkesége. A tisztes emlékű Protestáns Képes Naptár 1858. évi kötetében jelenik meg első költői elbeszélése (Mihály pap), amelyben szülőföldjére, a baranyai dombok közé száll vissza képzelete, hogy elmerengjen a híres zsoltárénekes Sztárai Mihály alakján, majd három évvel később (1861) ugyanott már halasi mondát énekel meg, mikor elmondja Modok Péter kurucz kapitány történetét. A nyakas kún Modok nem igen látogatja a templomot, de az egyház szava előtt mégis meghajol; sőt két leányát férfiruhában fegyverre kapatja és kiűzi velük a városból a katonaságot, melyet három jezsuita a halasi református templom elvételére hozott magával. Modok Péter jelleme és házatája rajzában a halasi gazdák tipusát kívánta rajzolni a köztük élő költő. Ugyancsak innen írja első elbeszélését is (Egy kopott naplóból) a Házi kincstárba (1861), mely annak idején Arany János szemét fordította feléje. De hogy kije volt Baksay Sándor a ref. egyháznak és kije a magyar irodalomnak, azt már igen szépen elmondották mások. Csak ismétlésekbe esnénk, ha erre itt újra kiterjeszkednénk. Mi csupán Baksay müveinek egy jellemző vonására akarunk rámutatni, amely közel hozza őt az iskolákhoz és a gyermeki lélekhez. Különös, hogy Baksay minden müve gyermekkori és ifjúkori emlékekből táplálkozik. Fogékony lelke oly annyira megtelt az ifjúkor benyomásaival, hogy másnak már alig maradt benne hely. A kúnszentmiklósi pap annak a baranyai diáknak az emlékeit írja meg, aki nyaranta végig járja a szép Ormánságot, míg az év többi részében a kollégium falai közt olvassa a magyar és római költők müveit. Akkor még szép volt minden, ott még jók voltak az emberek ! Jóságos nagyasszonyok, kedves naiv diákfejek, tudós nagytiszteletü urak, jólelkű gazdanép, szorgos fiatal leányok laknak Baksay ifjúsága színhelyén, míg a férfi életét kicsinyes „Mámög" és Mineka-párti" emberek keserítik el. Baksay a múzsák látogatásának idején örömmel időzött el gyermekkora emlékeinél, és ez a távlat adja meg müveinek azt a derűs, harmonikus világnézetet, mely könyveit irodalmunk legtisztább termékei közé sorozza. Az iró önmagát szereti azokban a kis diákgyerekekben, akik müveiben szerepelnek. Az emlékek vitték öt vissza