Református gimnázium, Kiskunhalas, 1915

76 négy osztály összevonásával (máskor 2—2 osztály volt összevonva), a tornánál pedig az V—VI, a VII—VIII. osztály a külön heti 2 óra helyett összevonva nyert 2 órai oktatást. A tantestület bevonult társainak munkáját díjtalanul végezte de fentartó testületünk, méltányolva e munkát, tekintettel lévén az emelkedő árviszonyokra is, az 1915. évre minden tanárnak 100 koronát folyósított. A szeptember 6-ikán megkezdett tanítást csak a rendes szünidők szakították meg, szüreti: okt. 4—6., karácsonyi: decz. 20—jan. 3., félévi: febr. 1—2, húsvéti: ápr. 16—29, ezeken kívül szeptember 20—21-ikén szederlevél gyűjtés és az országos vásár alkalmával két igazgatói szünetnap. A reformáczió napja ez évben vasárnapra esett, erre szünidő nem adatott. Az iskola falai között, a tulajdonképpeni tanításon kivül is készségesen ragadtunk meg minden alkalmat, a mi a most folyó háborúból növendékeinket közelebbről is érdekelte. Rendes tanulóink közül 123 volt az általános viszonyokon felül, egyénileg is érdekelve a háborúban. Atyja, testvére, legközelebbi rokona hadba vonult, megsebesült, elesett, fogságba került, eltűnt. Ezeknek a viszonyoknak hatása nem kerülte el figyelmünket. E munkában az egész tantestület részt vett, vigasztalt, bátorított, megnyugtatni igyekezett a méltán aggódó lelkeket. A veszteség-lajstromokból, Hírek a sebesültek és betegekről név alatt megjelenő kimutatásokból, más utánjárásból nem egyszer tudtunk felvilágosítást adni növendékeink olyan hozzátartozójáról is, ki már 15 hónap óta nem adott életjelt magáról. Felhasználtuk a háború vonatkozásait az egyes tantárgyak keretén belül, előadásainkban is. Vallás-erkölcsi nevelésünkben a jónak bizonyult, régi nyomon haladtunk, minden munkanapnak első és utolsó óráját imával kezdtük, végeztük, minden hétfőn, szombaton reggel, 8 óra előtt könyörgésre gyűlt össze a protestáns ifjúság a díszteremben. E könyörgéseknek a két háborús évben csaknem mindég alkalmi jellege volt, ilyent adott annak a nagy eseményekhez illő zsoltár vagy dicséret éneklése, ilyent az események hatása alatt fakadó könyörgés. E reggeli könyörgések látogatására máskor sem, de most még kevésbbé kellett buzdítani növendékeinket, buzgón kereste azokat az érző lélek, s bizony nem egyszer könnyes szemmel hallgattuk a Perelj Uram perlőimmel zsoltár felharsanását és éreztük az Ur szavát: Tégedet én megsegítlek! A téli időben tartott ifjúsági istentiszteletek tárgya is összefüggött a mai viszonyokkal: A hazáját szerető keresztyén kötelességei, A katona a harcztéren, Kötelességteljesítés, Háború és megváltás, Önfeláldozás, Katonatemetés, Karácsonyest a táborban, Feltámadás, mind a mai viszonyokról beszéltek. A rendes vallás-