Református gimnázium, Kiskunhalas, 1915

ROCSEK JÓZSEF Arczvonásai még előttünk állanak, még látjuk mindvégig egyenestartású alakját, amint — legtöbbször gyermekekkel beszélgetve — a megszokott időben hivatalába megy, egy-egy szava még fülünkbe cseng . . . s aztán a nagy idők annyi derék alakjával együtt őt is átadjuk az emlékezetnek. Ez megőrzi őt, a kötelességteljesítés pontos emberét, a jó családapát, a szeretettel környezett jó barátot, az elpusztíthatatlan humor megtestesülését. Idegenből szakadt a magyar alföldre; tiroli eredetű katona családból származott. Családfáján, ameddig végigtekinthetünk rajta, leginkább katonákkal találkozunk, atyja, nagyatyja is az volt, — egyik elődje a Napoleon ellen vivott abendsbergi ütközetben mint őrnagy esett el. Az ezred, melyben atyja századosi rangot viselt, a csehországi Kuttenbergben állomásozott, mikor a kis Józsi született 1846-ban. Itt végezte elemi iskoláit, meg a katonai alreáliskola négy évfolyamát. Az eleven eszű, rendkívül szorgalmas kis katona-növendék annyira kitüntette magát, hogy mint a rangsorban második kitűnőt a hadapród iskola elvégzésére Morvafehértemplomba, majd Prágába vezényelték kitüntetésül. Iskoláinak végeztével, 1864-ben hadapródi ranggal a cs. és kir. 34. gyalogezredbe osztják be. Betegen érkezik ezredéhez a kis kadét, egy, még növendék korában, úszógyakorlaton kapott erős tüdőgyulladást alig gyűrt le szervezete, mikor kitört a dán háború. A felülvizsgálaton úgy könyörgi ki az alkalmas minősítését, végigkíizdi a hadjáratot, Överseénél karján golyóütötte sebet kap, s alig tud lábán megállani a láztól gyötört 19 éves fiú, mikor ezredese mellére tűzi a vitézségi érdemrendet. Sohasem dicsekszik vele; e sorok — bizalmas szeretetével megtisztelt — írójának is csak akkor regélte el, mikor egyetlen fiáért a Ludovika Akadémiába benyújtotta kérvényét.