Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

5 kamatoztatnád a rád bízatott talentumokat. S te tiszteletet, becsületet szereztél neki a távolban! Meleg nyár volt, midőn visszahívott, újra keblére ölelt, hogy szép kies folyóvizekre legeltetnéd az ő kicsinyeinek nyáját. S te mester lettél a mesterek között! Elemző értelmednek világos, szabatos fejtegetésén odaadással csüggtek tanítványaid; megtanulták tőled a magyaros beszédet és írást, e nemzet múltjának, költészetének, irodalmának szeretetét; zsenge munkálataikra bizalommal várták és megnyugvással fogadták bölcs ítéletedet. S bár természettől tartózkodó, komoly, kevés szavú valál: szerettek jóságos szívedért s az arczodra fel-felröppenő mosolyt örömmel emlegették. Kartársaid szerették, becsülték benned az értelem világosságát, az okoskodás vas erejét: a szellem élénkségét; a soha nem követelődző szerénységét, a külsőben, fellépésben nyilvánuló igénytelenséget. Szellemed hatása túlterjedt az iskola falain. Myilvános ünnepeinken tanúságot tettél ízig-vérig magyar lelkednek fajszeretetéről; hirdetted népednek testi-lelki kiválóságát, államalkotó erejét, dicsőséges múltját, a jövőhöz való jogát. A magyar gondolkodásnak alapos ösmerője, a helyes magyarságnak mesteri tanítója voltál. E város népének nyelvét kitűnő munkában ösmertetted a tudós világgal. Számos idegen nyelven értettél, olvastál; jeles írótollal dolgoztál nemzeted emelésén. Meleg nyár volt köztünk egész működésed! Szellemed fénye világított, jóságos szíved melegített! De elkövetkeztek a „nemszeretem" napok, amikor „sápadva színben, fogyva kedv s erőben" kezdted terhesnek találni az igát, mely egykor gyönyörűséges vala. Megváltál tőlünk, nyugalomba vonultál, de nem tudtál pihenni. Elővetted régi dolgozásaidat, új terveket szőttél, régi irodalmi terveidet akartad valóra váltani. Sokat akart a lélek, de a test megerőtlenedett . . . „Elmúlt a meleg nyár, most tél van, hideg tél . . ." Lelked kidobbant e földi lét számára, de ami benne világított, ami benne melegített, az nem veszett el. El és élni fog bennünk, tanítványaidban! Tanításodat megőrizzük, tovább adjuk az új nemzedékeknek, hogy míg csak ez az iskola fennáll, legyen temploma a magyar faj, nyelv és irodalom szeretetének, a hogy Te tanítottad . . . Isten veled, Isten veled! Fülöp Sándor.