Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

27 F.pen most, mikor a közoktatásügyi Minisztérium is rálépett már a gyökeresebb reformok mezejére, igen aktuális azon módszerekről beszélgetni, melyek az iskolától eredő bajokat megszüntethetik s elhallgattatnák a társadalom, a sajtó, a szülőktől eredő panaszokat. Nem akarunk részletes programmot adni a tanterv revisoroknak, csak annyit kérünk, hogy kodifikáló munkájukat ne siessék el, hanem igyekezzenek úgy alkotni, hogy a meglevő bajok megszűnjenek s a panaszok elnémúljanak. Igyekezzenek csökkenteni a tanuló ifjúság terhét, vigyék egy kicsit a tanúlók lelkét közelebb a való élethez; neszáraz elméletekkel tömjék meg a tanúlók tudni vágyó lelkét, hanem oly tantervet készítsenek, mely ne csupán a régi multakon merengjen, hanem megtartva abból, ami szükséges, a jelen hű tükrét állítsa minden tanúló elébe, hadd lássa az az ifjú, hogy nemcsak a tanárnak tanúlja meg a kihagyott leczkét, hanem annak minden része egy-egy fegyver lesz kezében, melylyel a jövendő élet nagy harczát egyénisége, faja, nemzete s az emberiség érdekében a biztos győzelem reménységével veheti fel! Ilyen tudat erősítni fogja erejét még a gyengébbnek is, serkenteni fogja munkára s csökkenni fog a kötelességével mit sem törődő tanúlók száma. A tantervkészítők ne feledkezzenek meg a sport túlkapásairól sem, tegyenek az ellen is valamit. Igen I reformálni kell a sportot, a testi nevelést is, mert ha nem tesszük, ha a tanúló ifjúságot könnyelműen odadobjuk a football-sport szenvedélyeinek, akkor ne essék zokon a kötelességérzet hanyatlását tapasztalni s ne essék rosszúl a szülők vádoló szava! Czéltudatos, szigorú felügyelet mellett minden sport hasznos lehet, de csak addig, míg igazi czéljáért folytatjuk. A sportot végtelen fontos nevelő eszköznek tekinthetjük a test és lélek harmonikus együttfejlesztésére: az akarat edzésére, az önérzet fokozására s a jellem kialakulására. Ha mindezekre tekintettel lesznek a tanterv alkotók, ha igyekeznek az illetékes tényezők a túlzsúfoltságot is lehetőleg megszüntetni a középiskolákban, mely egyenesen válaszfal a tanár részéről a növendékei — egyéniségéhez való hozzáférhetéshez s annak teljes megismeréséhez: úgy hiszem, tudom, hogy a sajtó és társadalom panasza is lassanként elnémul s az iskolában vetett régi hit és bizalom újra feléled; a tanúlók nem ellenségüknek tekintik többé az iskolát, a tanító személyzetet, hanem alma mater-jüknek, melyhez a szülőkhöz való szeretethez hasonló édes érzelmek s a hála kötik.