Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

25 minden lelki szükségletét kielégíteni az ifjúságnak; necsak arra legyen gondja a tanárnak, hogy az elégtelen jegy beírassák a kalkulus könyvbe, hanem igyekezzék kipuhatolni, miért elégtelen a felelet? Mert higyjék el, hogy egy elégtelen felelet oka sem fog megszűnni soha csak az által, mert beírja a tanár a noteszébe! Ne legyen soha egyébre való a bejegyzett elégtelen, csak figyelmeztetőnek arra nézve, hogy annak tulajdonosa közelebbről megvizsgálandó! Ha nem csak erre használjuk fel, többet ártunk vele, mint használunk, mert igen sokszor csak azt eredményezi a bejegyzett elégtelen, hogy elveszi kedvét a további igyekezettől az illető tanúlónak s megakadályoz minket, hogy helyesen ítéljünk az illető képességeire nézve ! Nekünk tanároknak arra különösen ügyelnünk kellene, hogy el ne kedvetlenítsük helytelen ítéletünkkel a tanítványainkat, mert a kedvetlenség minden bajnak forrása lehet! Felejtsük el a bejegyzett elégteleneket, ha az ellenkezőre adna okot a tanúló haladása. Mindig nézzük az elégtelenre felelt gyermek egész életét! Nem a szülői házban van-e oka a bajnak? Fürkészük, tanulmányozzuk a gyermeket, mert az nem egy élettelen akta, melyre rányomhatjuk az elintézés dátumát, hanem egy egyéniség, egy kis világ, mely fejlődhetik, mely élő s bizony hiába nyomjuk bizonyítványába az elégtelen jegyet be azzal a tudattal, hogy elintéztetett, csalódunk s később az élet, mint felettes bírálónk kimondja ránk a Ielkiismeretlenséget, vádol bennünket, mint elhamarkodott ítélkezőket! Mondhatná valaki, hogy ugyan ki érne arra, hogy minden elégtelen felelet okát kutatgassa! ? Erre nézve én csak annyit jegyzek meg, hogy sokra érhet és sokra kell ráérni az igazi tanárnak, ha lelkiismeretes nevelő akar lenni! Erre nézve azonban szükséges, hogy a tanár legyen tanár: az ifjúság tanító, nevelő mestere, a tudományok ápolója, de azután semmi más! A tanári állás egész embert kíván ne ossza meg hát egy tanár sem erejét különböző körökben! Mutasson példát minden tanár lelkiismeretes kötelességteljesítésével növendékeinek úgy bent az iskolában, mint künt az életben, hadd lásson jó példát az a gyermek, kinek a szülői ház nem adja, vagy nem adhatja meg a kívánt nevelést. Szükségesnek tartanám a szülőkkel való gyakorabbi érintkezést, hogy így a tanulók iskolai életéről, a szülők is jobban tájékozódhassanak s ez által iskola és szülői ház harmonikusan, egymást támogatva, végezhetnék az ifjúság tanítását, nevelését. Szükségesnek tartanám az elégtelen jegyek igazi okának kifűrkészése végett a szülőkkel minden esetben a közreműködést, termémészetesen csak azon elégtelenekre nézve, amelyek nem a teljesen