Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

»m Éti TORMÁSSY )ÁNOS PÜSPÖK. FELOLVASTATOTT A REFORMÁCZIÓ EMLÉKÜNNEPÉN. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Október 31-ike az emlékezésnek ünnepe; emlékezünk e napon a reformáczió nagy alakjairól, a szellemi mozgalomról, mit indítottak s melynek szolgálatában folyt le életük, a világosságról, mellyel az alvó lelkek éjszakájába fényt derítettek. A reformáczió eszmevilágában járva szenteljünk néhány pillanatot más tárgyú emlékezésnek is. A reformácziónak egyik legnagyobb ereje mindég az iskola volt, ennek falai között igyekezett megalapozni a jövő nemzedék eszmevilágát, ápolta gondosan a meglévőket s igyekezett újakat állítani. A minket most befogadó iskola is a reformácziónak köszöni létrejöttét, időről-időre való fentmaradását pedig azoknak a buzgó lelkeknek, kik az iskolában rejlő erőt korán felismerve, anyagi javaik adományozásával igyekeztek azt minél hatásosabban kifejteni. Nem lesz hát a reformáczió eszméjével ellentétes az a gondolatkör, melybe az iskolai ünnepélyeinket látogató mélyen tisztelt közönséget ez alkalommai vezetjük, s ha nagyrabecsült érdeklődésével és türelmével megajándékoz bennünket, évrőlévre megemlékezünk arról a nemes munkáról, mit a jótékony lelkek a mi iskolánk érdekében végeztek s egymásután felidézzük alapítványtevőinknek alakját. A multakra való visszaemlékezés termékenyíti a jövőt, s talán szolgáltat egy-egy új vonást a már letűnt nagy alakok életrajzához is. A visszaemlékezés fényszórójának sugárcsomóját ezen első alkalommal iskolánk legrégibb alapítványtevőjére Tormássy János halasi lelkészre vetítjük, ki most száz éve, 1813-ban vezeti rá reszkető kézzel a codicillust már régebben kelt alapítólevelére. A száz éves fordulón rögzítsük meg néhány vonással e nemes alakot.