Református gimnázium, Kiskunhalas, 1912

10 fény összes tapasztalt tüneményeit, hanem az elektromosság egész lényegét fel kell ölelni s azt megfejteni! És hol vagyunk ma az elektromosság tüneményeinek ismeretében? Szédületes a haladás, melyet egyik év a másik után az elektromosság birodalmában létesít s ha még azt is hozzávesszük, hogy mind a mai napig azzal sem vagyunk tisztában: mi is hát az az elektromosság, akkor teljesen megérthetjük, hogy az elektronelmélet miért ingadozik máról-holnapra! Azt mondhatjuk, hogy itt már nem a fénytünemények, nem is az elektromosság lényegének megfejtéséről, hanem a mindenség létokáról van szó. — Hisz az elektromosság mindenütt jelen van és jelen volt évezredek óta, mint hűséges kísérője az emberiségnek! Ma már, ha kétséges is, sőt teljesen bizonytalan az elektromosság lényege, az biztosra vehető, hogy a fény összes tüneményeiben is csak az elektromosság jelenik meg. És ez állítás bebizonyítása a legszebb vívmánya a természettudományoknak. — Mert ugyan hittük volna-e azt ezelőtt csak 60—70 évvel is, hogy a több ezer évvel ezelőtt már használt olajmécsesek pislogó fényében, avagy nagyapáink fagygyúgyertyájának füstölgő világításában, s a mai nap is használt petróleum-lámpáknak még mindig elég gyenge lángjában, valamint az Auer égők, acetylén és sok más káprázatos fénnyel tündöklő fényforrásokban ugyanaz a titokzatos őserő: az elektromosság jelenik meg az ember előtt. — És elmondhatjuk, hogy a jelenkor izzó lámpái s a hatalmas ívfények: semmi mások, mint a fentebb említett fényforrások modern alakban, melyeknél már mindnyájunk előtt evidens az elektromosság jelenléte. Nem is csudálkozhatunk, ha az elektron elmélet mindent az elektromosságból, illetve az elektronokból akar levezetni s annyira megy, hogy az anyagok legkisebb részéül az elektront ismeri el. Szerinte a khémiai elemek atomai nem egyebek, mint positiv és negativ töltésű elektronok csoportjai, kombinatiói s így minden elem csak elektronokból áll. Ha aztán, mondja ez elmélet, egy testtel valami energiát közlünk, akkor a testen jelentkező változások a benne levő, atomjait alkotó elektronok bizonyos más elhelyeződéséből erednek. Igy ha egy test hőfoka változik, tulajdonképen e testben székelő elektronok mozgásának eredménye e változás s ha az elektronok sebessége nem nagy, úgy mint hőt vesszük észre, de ha igen nagy e sebesség, úgy mint sugárzó hő, sőt mint fény jelenik az meg a testen. Ha valami módon a chemiai atomból eltudunk különíteni egy elektront, s azt elválasztjuk a többitől, úgy bizonyos positiv, vagy negativ töltésű anyagot, iónt kapunk. Jelenleg csak a negativ elektront tudják elválasztani az anyagtól, a positivot nem. Azonban képzelődőbb fizikusok még tovább is hajlandók követ-