Református gimnázium, Kiskunhalas, 1912
8 sugarakra, vagy másként ß és r részecskékre. A sugárzás legnagyobb része az « részecskéktől származik, melyet kisebb-nagyobb mértékben elnyel minden test, vagyis az <* súgár csekély áthatoló képességű s a régebben is ismeretes Goldstein, vagy anód sugarakhoz hasonló; a ß részecskék, vagy sugarak mágneses hatásra reagálnak s a katód sugarakkal azonos természetűek; a r sugarak végtelen áthatoló képességűek s az vagy Röntgen sugarak természetével megegyezők. Ezek azok a legújabbi jelenségek, melyek megmagyarázására a Maxwell-féle elméletet is teljesen átkellett formálni, hogy a régebbi fény és elektromágneses tüneményektől nagyon is eltérőnek látszó újabb tüneményeket is megérthessük. — így keletkezik úgyszólván napjainkban a Lorenz-féle elektron elmélet, melynek főbb munkásai Heaviside, Kauffmann stb. Ez elmélet korpuszkuláris, mint a Newtoné volt, de nem közönségesen materialisztikus. Ugyanis az elektron elmélet szerint, mely különösen a legújabb sugárzásokat igyekszik megfejteni, az « és ß sugárzás nem az éternek oscillatorikus mozgása, mint a fény, hanem igen apró, végtelen rugalmas kis testeknek (corpuscula) óriási sebességgel való kiömlése az illető radioactiv anyagokból. De ne gondoljuk, hogy e testecskék közönséges materiával rendelkeznek, ezeknek mechanikai tömegük van, s itt van ez elmélet eltérő vonása a Newtonétól. — Meg is határozták e sugarakban a tova rohanó részecskék terjedési sebességét s az a-é 20000 km. sec 1; a fi-é 80000—300000 km. sec 1. Ezen önálló kis testecskéket, korpuszkulumokat, elektron néven emlegeti ez elmélet s az elektronok nem egyebek, mint az elektromosságnak egyénileg önálló legkisebb tömegei, valósággal elektromos atomai. — Es az elektron közönséges értelemben vett materiája, tömege a hydrogén atrom két ezredrésze. Az elektron mozgás közben zavart okoz a közegben, mely őt körülburkolja, olyanformán, mint a hangzó test a levegőben ; de az elektron búrkoló közege az éter, melynek hullámzása szolgáltatja a fényt. A súgárzásoknak legújabbi vizsgálata kétségtelenül arra enged következtetni, hogy a radioactiv anyagok legkisebb részecskéi: atomjai sem állandók, hanem folytonosan bomlást szenvednek, desintegrálódnak s az « és ß sugarak, vagy részecskék nem egyebek, mint a radioactiv anyagok desintegrálódó atomainak egyes részei, melyek ez anyagokból óriási sebességgel dobatnak ki s mint végtelen kis testecskék sűrű raja betöltik a teret. Ha figyelmesen végignézünk e radioactiv anyagok sugárzásán,
