Református gimnázium, Kiskunhalas, 1911

62 négy segédtanárt választ: az I. osztály vezetésére Szathmáry Sándort, „mindegyiket azon szakra, melyre magukat képezték s melyből már a tanári alapvizsgálatot sikerrel le is tették". Mind a négy halasi ifjú, mindnyájukhoz szép remények fűződnek, de egy meghal, kettőt másfelé visz sorsa, csak Szathmáry Sándor marad meg az iskolánál. 1881-ben megszerzi oklevelét és rendes tanár lesz. Tanitja hat évig a latin nyelvet az I. osztályban s nyolcz esztendőn át mindig ő marad a feje; az ő nyájas szava, derülten komoly tekintete fogadja a kis muzsafiakat tanulmányaik küszöbén. Tanit azonkívül számtant, tornát, más egyebet. 1886-ban veszi át a fizika tanítását s az egyszerű számtannal együtt azt tanitja 1897-ig, amikor a fizikára fiatalabb erő kerül s ő a mennyiségtanhoz pártol. 1885-ben elnöke lesz a Segítő Egyesületnek. 857 forint vagyont vesz át és 14 év múlva 3375 forintot ád át utódjának. 1899-ben az egyháztanács bizalma az igazgatói székbe ülteti s lejáró mandátumát 1905-ben ujabb hat évre meghosszabbítja. 1911-ben egyszerre válik meg az igazgatóságtól és az iskolától. Az évzáróünnepen meghatottan búcsúzik a szép uj iskolától; hálával ösmeri el, hogy az segítette ex humili pdelotentes extendisse pennas; a tanárkar azzal a jóleső, baráti reménységgel búcsúzik tőle, hogy vidám lélekkel, ifjú kedélylyel, erős szervezettel megy a nyugalomba, s hogy tevékenyen fogja végezni nagyszámú, iskolán kívül eső teendőit : hiszen elismert gyümölcs- és bortermelő, gazda, vármegyei, városi, egyházi bizottsági tag, pártelnök stb. De a végzet könyvében másként volt megírva . . . Egy fehértói téli vadászat, deriis napnak sötét éjszakája, keskeny, magas töltés, korláttalan, mély árok, lezuhant fogat: — és Szathmáry Sándor csak — volt. Még élt ugyan, vagy talán nem is élt már, csak szenvedett. Megkönyörült sorsán Ura, Teremtője; elpihentette, elhívta örök nyugalomra . . . Az 1912. évi márczius hó 25-ikén tettük meg neki a végső tisztességet. Tanárkarunk az ifjúsággal egyetemben megjelent koporsójánál; megállítottuk még egyszer az iskola előtt és Pataky Dezső igazgató szivrehatóan búcsúzott el tőle; sírjánál pedig az ifjúság nevében Berta Imre 8. o. t, mondott Istenhozzád-ot. * Hirtelen letűntén, szomorú végzetén elborong a lélek. Nem ezt a nyugalmat érdemelte, várta ... de bele kell törődnünk. Munka után édes a nyugalom; s van-e nagyobb nyugodalom ennél? Munkában eltöltött életét hadd idézzük föl még egy pillanatra a tanárnak, az igazgatónak!