Református gimnázium, Kiskunhalas, 1909

59 Vallásos nevelés. A tantestület minden tagja buzgó munkával működött az ifjúság vallásos érzületének ápolásán s jóleső érzéssel jegyezhetjük fel, hogy nem eredménytelenül. Iskolánkban már évek óta szokásban volt, amit az Egyet. Konvent 266. sz. határozatával figyelmébe ajánlott az egyházkertileteknek, hogy a napi munkát imádsággal kezdjük és végezzük. Istenitiszteletre minden vasárnap jártak protestáns vallású tanulóink, novembertől márcziusig pedig a díszteremben tartott a vallástanár ifjúsági istenitiszteletet egyik vasárnap predikáczióval, a másikon bibliamagyarázattal, olyanformán, hogy az egész éven át elmondott beszédek és bibliamagyarázatok egy-egy eszmekört dolgoztak fel kerek egészként Konfirmáczióra a 111. osztályos növendékek készíttettek elő, még pedig szeptembertől kezdve hetenként egy délután, újévtől kezdve heti 2—2 órán. Ezen előkészítő órák nem szorítkoztak az előirt agenda és imák megtanítására, hanem különösen bibliaolvastatásra és magyarázásra, továbbá énekeink szövegének és dallamának begyakorlására. Urasztalához minden alkalommal elvezettük növendékeinket, ezt megelőzőleg bűnbánati héten a vallástanár vezetésével minden nap templomba mentek, a karácsonyi és husvéti szünidőre eltávozók pedig lakóhelyük lelkészétől hoztak bizonyítványt, hogy jártak istenitiszteletre és éltek úrvacsorával. A vallásos érzület ápolását munkálta a Szövétnek is, melyet iskolánk növendékei 60 példányban járattak, valamint a Kálvin-emlékiinnep is, melynek lefolyását az ifjúsági ünnepélyek sorában közöljük. Ref. vallású növendékeink vallásos érzületéről tanúskodik, hogy a Debreczenben felállítandó Kálvin-szoborra 30 koronát gyűjtöttek. Más hitfelekezetii tanítványaink lelkiéletének gondozását sem hanyagoltuk el, felügyeltünk hittani óráikra, melyek mind az iskolában tartattak, felügyelet mellett jártak istenitiszteletre, gyónásra és áldozásra. # Erkölcsi állapot. A vallásos érzületnek erkölcsnemesitő hatása tagadhatatlan s az előbbinek ápolása az utóbbi téren is jó gyümölcsöket terem. Ennek kell tulajdonitanunk, hogy növendékeink magaviselete ellen az egész tanévben nem merült fel kifogás, elannyira, hogy tanáriszék elé egyetlen tanulót sem kellett állítani. Távolról sem akarjuk ezzel állítani, hogy csintalanság, pajkosság nem fordult elő, — hiszen ezt még kívánni is lehetetlen volna — dc az ilyen esetekben az osztályfőnököknek vagy igazgatónak intő, ha kellett dorgáló szava sohasem maradt eredménytelen. Növendékeink lakásviszonyairól, iskolán kívül való munkálkodá-