Református gimnázium, Kiskunhalas, 1908

4 A biologia elvei (Principles of Biology) szerint az észszerű biológiának a physika és cheinia, tehát az erő és anyag tudományaiból kell kiindulni. Kezdi hát vizsgálódásait az u. n. szerves anyagon, melyből az élő lények teste alkotva van. Azt kutatja, milyen hatással vannak erre az erők és megfordítva. Magától értetődik, hogy ez a módszer sikerre nem vezethetett. Az erő meg az anyag, örökre erő és anyag marad, azok csak az élet hordozói lehetnek. Ugyan ebben rejlik minden eddigi biologia kudarcza. Ezt később Spencer is kénytelen volt belátni, mert biologiája ujabb kiadásaiba egy uj fejezetet toldott be (VI. A.), melyben az életről elismeri, hogy róla való „magyarázataink végső eredményükben a megmagyarázhatatlannal állítanak bennünket szembe", továbbá, hogy ,,a lét ezen legbonyolultabb alakja bizonyos értelemben kétszeresen fölfoghatatlan". (VI. A. 36 c.) Megegyeznek ezzel egy más alkalommal irt szavai: „Az életerő elmélete nem kielégítő, a physico-chemiai elmélet szintén tarthatatlannak bizonyult, ebből kétségtelenül következik, hogy az élet teljesen kifürkészhetetlen". (Egy 1898. október 12-én kelt levele a Nature 58. kötete 593. lapján.) íme a physika és a chemia alapjára épitett biologia csődje. Az nem megoldása a kérdésnek, ha Spencerrel az agnosticismus kényelmes bástyái mögé vonulunk vissza, csak gyáva megkerülése. A czél elérését tehát más utakon kell megkísérelnünk. Nézzünk meg egyszer figyelmesen valami arczképet, a mit Lenbach vagy László Fülöp festett. Azután hasonlítsuk össze evvel a kép ábrázolta egyén jó photographiáját. Rögtön szembetűnővé lesz a két ábrázolás közt lévő különbség. Éppen ezt tapasztaljuk, ha egy művészi tájképet vagy a táj fényképfelvételét hasonlítjuk össze egymással. Mi az oka ennek a sokszor elég nagy külömbségnek? Egyszerűen az, hogy a fényképező kamara minden hozzátétel nélkül tükrözte vissza a maga módján az előtte levő tárgyat, a művész pedig a tárgyhoz még a maga lelkéből is adott hozzá valamit. A művész lelke és a tárgy összefonódtak egy képben, amelyet aztán vásznán megörökíteni igyekezett. Ilyen a mi egész világunk. Valamennyi fogalmunk ugy keletkezik, mint egy Lenbach festette arczkép vagy egy Mednyánszky alkotta tájkép. A valóságban sem az az arcz, sem az a táj nem létezik, mindkettő a művésznek köszöni létrejöttét s csak az ő lelkében és az ő vásznán él. A kép megalkotásához épp ugy szüksége van a művésznek a tárgyra, mint ennek a művészre. A kettő egybefonódása