Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

37 Mátyás főherczegre, hogy az engedmények terére lépett, s 1606. évi junius 23-án megköttetett a béke, melyet történelmünk a „bécsi béke" czim alatt ismer. A béke okmányt az értekezlet szétoszlása után nyomban felterjesztették Rudolfhoz, hogy azt megerősítse. A király vonakodott megerősíteni, de miután tudomására jutott, hogy a török egy nagy hadsereggel közeledik országa ellen, a melynek a mostani züllött viszonyok között haderő hiányában ellenállani nem lehet — a szerződést aug. 6-án megerősítette. Azonban már egy pár napra manifesztumot bocsátott ki, melyben kijelenti, hogy „a kötés első ágazata ellen, mely lelkiismeretét terheli, s az általa letett eskükkel ellenkezik, miért is ünnepélyesen kinyilatkoztatja Isten és emberek előtt, hogy azt csak kényszerítésből erősítette meg, s hogy nem állott szándékában akaratát általa megkötni." Csodálatos, hogy Rudolf, midőn vérebeivel a corpus jurison keresztülgázolt, s esküjét nap-nap után szegte meg, akkor nem félt, hogy tetteivel koronázási esküjét sérti, s most pedig rettegés szállta meg, hogy engedményeivel koronázási esküje ellen cselekszik. Itt is kilátszik a lóláb, a jezsuiták piszkos kezének működése. Azonban a magyar békepárt, valamint a fejedelem sem látta ezen béke okmány alapján rózsás színben a jövőt. Tiltakoztak is követeik utján az illetékes fórumnál, hogy a szerződésből: a) azon záradék „d e a r ó m a i kath. vallás rövidsége nélkül" maradjon ki. b) Erdélynek, s a partiumnak azon ősjoga, hogy Bocskay halála s utóda nélkül való elhalálozása esetén fejedelmüket szabadon választhatják, — a békeszerződés pontja közé vétessék be. c) A rendek felkelése „1 á z a d á s"-nak ne czímeztessék. A „r e b e 11 i s"- „p á r t ü t ő" szó hagyassék ki. d) Az amnestiára vonatkozó pont ne kétértelmű és burkolt szavakban, hanem világosan, félremagyarázhatatlanul szerkesztessék meg. A követek ezen utasításaikhoz konokul ragaszkodtak, s kijelentették, hogy amíg követelésüknek eleget nem tesznek, a tö-