Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

•26 Ezen adomány ós a jezsuiták ki nem űzése úgy tünteti fel a nagy fejedelmet, ki korát egészen meghaladta. Mig Europa többi országaiban a vallási türelmetlenség fogta el a lelkeket, még a harminczéves háború kezdetét sem vette, addig ő a lelkiismeret­ben ós vallási szabadság zászlaját lobogtatta, mely a vallási into­lerantia szennyétől teljesen ment volt, Egyedül áll ezen a téren azon kevesek között, kik csak szá­zadok lezajlása után tudták eszméit és elveit magukévá tenni; miért is felekezeti külömbség nélkül mindenki e nagy férfiú iránt elismeréssel és hálával tartozik. A béketárgyalások. A bécsi intéző körök, különösen Mátyás főherczeg, — mikor még a győzedelmes hadjáratok meg sem kezdődtek, s Bocskay feje­delemsége sem Magyarszágon, sem Erdélyben nem volt tisztázva, és a török szövetség még csak theoriába volt meg — felhagyva eddigi politikájával, összehívta a rendeket 1605. junius 6-ára Pozsonyba azon czélzattal, hogy a fölkelés ügyében tanácskozza­nak, Ezen az országgyűlésen alig egy pár megye követe, s alig néhány aulikus főúr jelent meg, de teljes számmal volt képviselve a róm. kath főpapság. Habár az országgyűlés képe teljesen föltárta, hogy a megindult felkeléssel valami uton, módon számolni kell, mégis semminémű concrét határozatot nem hoztak, hanem reábíz­ták magokat az intéző körök eljárására, kik valósággal fejüket vesztették az események hatása alatt. Az intózőköröknél már ekkor — de különösen az ezután következő időkben — beteljesült az a történeti igazság, hogy „Ausztria egy eszmével, egy hadtesttel mindig megkésik." Most a helyett, hogy becsületes békefeltételek megállapításába bocsátkoztak volna, el­küldték minden megbízás nélkül Náprágy püspököt és Forgács Zsigmondot Bocskayhoz alkuldozni. Bocskay szívesen fogadta őket,

Next

/
Thumbnails
Contents