Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

•26 Ezen adomány ós a jezsuiták ki nem űzése úgy tünteti fel a nagy fejedelmet, ki korát egészen meghaladta. Mig Europa többi országaiban a vallási türelmetlenség fogta el a lelkeket, még a harminczéves háború kezdetét sem vette, addig ő a lelkiismeretben ós vallási szabadság zászlaját lobogtatta, mely a vallási intolerantia szennyétől teljesen ment volt, Egyedül áll ezen a téren azon kevesek között, kik csak századok lezajlása után tudták eszméit és elveit magukévá tenni; miért is felekezeti külömbség nélkül mindenki e nagy férfiú iránt elismeréssel és hálával tartozik. A béketárgyalások. A bécsi intéző körök, különösen Mátyás főherczeg, — mikor még a győzedelmes hadjáratok meg sem kezdődtek, s Bocskay fejedelemsége sem Magyarszágon, sem Erdélyben nem volt tisztázva, és a török szövetség még csak theoriába volt meg — felhagyva eddigi politikájával, összehívta a rendeket 1605. junius 6-ára Pozsonyba azon czélzattal, hogy a fölkelés ügyében tanácskozzanak, Ezen az országgyűlésen alig egy pár megye követe, s alig néhány aulikus főúr jelent meg, de teljes számmal volt képviselve a róm. kath főpapság. Habár az országgyűlés képe teljesen föltárta, hogy a megindult felkeléssel valami uton, módon számolni kell, mégis semminémű concrét határozatot nem hoztak, hanem reábízták magokat az intéző körök eljárására, kik valósággal fejüket vesztették az események hatása alatt. Az intózőköröknél már ekkor — de különösen az ezután következő időkben — beteljesült az a történeti igazság, hogy „Ausztria egy eszmével, egy hadtesttel mindig megkésik." Most a helyett, hogy becsületes békefeltételek megállapításába bocsátkoztak volna, elküldték minden megbízás nélkül Náprágy püspököt és Forgács Zsigmondot Bocskayhoz alkuldozni. Bocskay szívesen fogadta őket,