Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

22 ment, hol a nagyvezér ágyú durrogással és nagy szívességgel fogadta. Sátorába vezette, megvendégelte és ebéd után „értékes kardot övezett Bocskay oldalára, jobb kezébe drágaköves királyi p á 1 c z át, baljába megzászlót adott, fejére pedig szépmivű koronát tett, s a körülálló magyarokat hűségre intette új királyuk iránt." Az új korona váratlanul érte Bocskayt, de nem sokáig habozott, hogy mit csináljon vele, hanem azonnal levéve fejéről, Szóchy György másik fővezérnek adta át azon szavakkal, „hogy ez őt nem illeti meg, mert Magyarországnak van koronás királya, s ő azt egyszerű ajándéknak tekinti." A szultán ajándékainak átvétele után a szövetséges társak megállapították a feltételeket. A megállapodás a következő volt: „a szultánkötelezi magát, hogy elengedi 10 évig Magyarország és Erdély adóját, sennek eltelteutánévenként csak 10.000 arany fizetendő. Bocskayt és fiu örököseit Magyarország királyságában és Erdély fejedelemségében megerősíti és a legutóbbi három év alatt Bocskay országrészéből elhurczolt foglyokat szabadon bocsátja. Ezzel szemben Bocskay okiratilag kötelezi magát, hogy Lipp a ós Jenő várakat a temesvári basának átadja, s engedelmes hive leend a portának. Végül pedig aszerződő felek kölcsönösen támogatják egymást, s csak együtt kötnek békét Rudolffal." Igazán csodálattal tekint az ember e férfiúra, ki diadalai, s győzedelmei közepette sem engedte magát szerencséje által elragadtatni, hanem leküzdve az emberi hiúságot, mindig a haza üdve, nemzete függetlensége és vallása szabadsága lebegett szeme előtt. Kevés ilyen alakot tud történelmünk felmutatni, mivel az emberek legnagyobb része a legfontosabb közérdekeket önző vágyaiknak ós czéljaiknak rendelik alá, s vajmi kevesen voltak, a kik hasonló