Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

19 A felkelés terjedése és győzelmei. A diszes császári hadseregnek a felvidékről való kiűzése, megtizedelése és a felkelésnek rohamosan nem remélt arányokban való terjedése mindkét hadakozó félre nagy jelentőséggel birt, s a háború fordulópontját képezte. Egyfelől előidézte a bécsi intéző körök kétségbeesését, ide-oda kapkodását, különösen pedig a király még magasabb fokú ijedelmét; másfelöl a felkelőket túlsúlyba juttatva, a hadjáratnak rendszeres haditervek szerint való tovább folytatására sarkalta. Bocskay nem is habozott sokáig. Mikor Básta Eperjesről Pozsonyba akart vonulni, megparancsolta Rédey Ferencz hajdúkapitányának, hogy visszavonulását vágja el. Rédey igyekezett is e rendeletnek eleget tenni, de inkább csak arra szorítkozott, hogy hajdúival minden oldalról kapdostatta, reá-reá üttetett, minek következtében az ellenség megtépve és megfogyva érkezett Pozsony környékére. Az ellenség tétlen vesztegelése Rédeynek jó alkalmul szolgált, hogy a Dunán inneni részeket meghódolásra birja. Egymásután foglalja el Korponát, Beszterczebányát, Palánkot, Drégelyt, Nógrádot. Szécsényt, Balassagyarmatot és Váczot. Felgyújtotta és elpusztította Zólyomot, a sokáig ellentálló Nyitrát, Galgócz és Trencsénnel együtt bevette. Kemény ellenállást fejtett ki Érsekújvár, a melyet nem tudott ugyan bevenni, de mégis átadatott a fölkelőknek azzal a titkos kikötéssel, hogy a töröknek át nem engedik, s egy bizonyos idő múlva vissza fogják adni. Az erősebb várak, mint Tokaj és Nagyvárad — amelyeket ostromló eszközök hiányában nem lehetett bevenni — körülzárattak, s kiéheztetéssel igyekezett azokat meghódoltatni. >~agyszombatot pedig csak úgy tudta a fölkelők részére hajlítani, hogy megígérte, miszerint mindenféle ellenségtől megvédi. Ezeknek a váraknak meghódoltatása közben 2*