Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905
8 nemcsak parancsoló, hanem kijelentő, kérdő, felkiáltó mondatokból is. Ilyenek: nefelejts, nebántsvirág, haddelhadd, csakhamar (?), kicsoda, (ki a csoda), micsoda, ebkérdi csárda, ebenlóg, Kntyafogja Jóska (Móra: Atyámfiai 188. 1.) eb a hite kölykei, az egész vége-hossza nincs vitában ; csupaszív asszony, semfűsemfa, a világcsodája torony, semmise ember, lérjmeg útca ; szent Heverdel napja ; Hűbelé Balázs ; mihaszna, tönk-szakad politika ; hánydel-vesdel módra , rugdföl-haddott formán, tesséklássék kedviért; olyan teddki-hadhüljön ember; iemondád molnár, titndjátok mesterséggel. 1' Ugyancsak ide kell sorolnunk istenadtát, Jelemást és a hozzájok hasonlókat. Hogyan keletkeztek ezek ? Úgy, hogy egy-egy mondat a gyakori használat folytán annyira megszokottá vált a beszélők előtt, hogy midőn kimondották, nem gondoltak a szavakra, alakjukra, összefüggésükre, hanem csak az egésznek a jelentésére s ezért egyes szó gyanánt használták a mondatot, sőt ragokat és képzőket is tettek hozzá. Pl. Tele van a földem egy furcsa palántával, a mely sem fű, sem fa. Eleinte arra vetettem, hogy valamelyik rosszakaróm szórta el a magját, de megint csak odatérek, hogy az isten adta bele — így panaszkodhatott valamikor valamelyik földesgazda. Másodszor már így mondhatta: Tele van a földem egy furcsa, sem fű, sem fapalántával. Magától termett, az isten adta gaz. — A ki meghallgatta, tovább adja s nemsokára már ilyen alakban hallhatni a mi gazdánk beszédét: János sógor is panaszkodik, hogy tele van a földje semfűsemfával; nem vetette azt senki, megtermett magától az istenadtája. Ezen az úton (de persze, nem ilyen gyorsan) lesz az egyszerű, vagy az összetett mondatból előbb csak alakjában változatlan jelző, végre ragozott szó, összetétel. Azonban nem minden ö. keletkezett mondatból, vagy mondatrészek kapcsolatából ; minden fajtából csak az időben elsők keletkezhettek így, a többi pedig a már meglévőknek az analógiájára keletkezett, sokszor hibásan is. 2 ) ') A példák nagy rcszét 1. Zsolnai i. m. NyK. XXIII. 144 s köv. 148 s köv. 11. -) Paul i. m. 239. §.
