Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

rnrnm 46 Stasnios 7vVyrpí«-jában van . szó először Iphigeniáról, akit azon ürügy alatt csaltak Aulisba, hogy Achilleushöz adják nőül. Agamemnon egy elejtett szavával megsérti Artemist, azt mondván egy szarvas elejtése után, hogy maga, a vadászat istennője sem találhatta volna jobban. Az istennő haragra lobban s lehetetlenné teszi a görög sereg továbbhajózását. Kalchas kijelenti az istenség akaratát. Artemis lemond a leány föláldozásáról, Taurisba viszi, halhatatlanná teszi s helyette szarvast tesz az oltárra. Stasinos Agamemnak 4 lányát említi; megkülönbözteti Iphigeniát és Iphianassát, hogy az llias idézett helyével összhangba hozza

1). A troizeni Agias Núavoi-k

ban elmondja, hogy Agmemnont hazatérte után Aigisthos és Klytaimnestra meggilkolják s Orestes Pyladessel bosszút áll a gyilkosokon. Az 'stXxfiauavísban találjuk az aranygyapjas bárány mythusát. Atreus nyájába aranygyapjas bárányt küld Hermes mert fiát, Myrtilost, Pelops álnokul a tengerbe dobta. Mivel az arany gyapjú az uralom jelvénye volt, Thyestes elcsábította testvére feleségét s ennek segítségével megszerezte a gyapjút Innen keletkezett a borzasztó ellenségeskedés, mely Thyestes száműzetésére s a borzalmas lakomára vezetett. Hesiodos is előadja a Pelopidák mondáját. A xcctáXoyos yvrruxwv-ból megösmerhetjük Tyndareus leányainak sorsát. A monda egyes részeinek erkölcsi megokolása, az összefüggés bűn és bűnhődés között a lyrikusoknál fejlődött ki jobban. IV« Lyrikusök. A monda lyrikus földolgozói között első az alig ösmert Xanthus. Bgk. PLG.—973 alatt találunk egy fragmentumot, (Aelian V. H. IV. 26) : Búv'&os ő noirjTfjS ion

1 fit2.(iíp . . . Ki\yn zrjv 'Hkéxzoctv tov ^Ayufié^ivovos ov zovio eXeiv toif'roua ttqcotov, D«//cí slaodíxrjv. Ijj« ős 3s/yce[i£f(>>iov íivrjQsO-r], rijv óf. Kh'z(u(.ivi\aii)cw ó i'yiaflog tyr.iiF, xctl eßuoiltvosv, ci'ksxroov ovauv x«i xaxuyvßwouv 1) L. 37. oldalon.