Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

1

2 alkotó résznek az a 1 a k j a változott meg, vagy a melyeknek valamelyik alkotó része kiveszett az élő nyel vb ó'l, vagy a hol az összekapcsolás módja avult el (1. a lO.lapon 3.4.5.6.) azokat mi már — a TMNy-tól eltérően — nem csak valódi, hanem már konályosoió ö.-eknek tartjuk s az eddigieknek nem valódi elnevezését sem helyeseljük. Eltérő véleményünk megokolását fejtegetésünk végére kell halasztanunk. De mivel a homályosodás sem egyéb, mint fejlődés, néhány szóval itt is meg kell világítanunk a homályosodásnak a II. részben terjedelmesebben tárgyalandó eseteit. Az egész ö. hangbeli változására temérdek példa van nyelvünkben. Itt a sok közül csak egynehányat említünk: jámbor (jó *ember NyTSz.) háladatos (hála-*adatos NyTSz) háládatlan, háladatos, háladó, háládó; kípör, köpör (*kőpor TSz) mendergős ménkű (*menydörgös *mennykő TSz.) Valamelyik alkotó rész önálló alakjában változott meg: király*né, ál-*orca (NyTSz.) Egyik alkotó része kiveszett az élő nyelvből a következő ö.-eknek: csecs-*emő, eszten-dő (*idő) égy*ház (NyTSz.) Végül arra, hogy az összekapcsolás módja veszett ki, idézhetjük a következő összetett szókat: écaka (éjtszaka) nyaratszaka, *éjhalt (*éjt-hált. TSz.) A mellérendelt ö.-t is származtathatjuk a mondatból, bár két tagja közt nincsen olyan mondattani kapcsolat, mint az alárendelő ö. két tagja közt. A mondat valamely részének synonym ismétlésével hatásosabban akarja kifejezni gondolatát a beszélő: pl. Híre, neve eltűnt . . . (Ar. Toldi.) s a két synonym kifejezésből ö. lesz : hírnév. Ugyanígy keletkezhettek az ellenkező jelentésű tagokból szerkesztett ö.-ek. Az ikerszókról szépen mondja Balassa (TMNy): „Bennök az élő nyelvnek alkotó képessége a legszebben nyilatkozik. Az ikerszók keletkezésének alapja az, hogy a nyelv ugyanazon szó ismétlésével erősebben, hatásosabban akarja kifejezni az illető fogalmat s játszi kedve mintegy mulat az ismétlődő szónak tetszetős változatán." Ezek az ikerszavak sokszor csak egy-