Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

10 eredeti jelentését sokszor elvesztette, sőt néha el is homályosodik a szónak összetett volta (leült = lült Nyr. IV.) s nincs is benne semmi nehézség, hogy ö-eknek vegyük őket, csak ne mondjuk ki a magyar ö-ekre is azt az idegenből vett szabályt, hogy szét nem válhatnak. Hogy a mondatbeli kapcsolatból ö. legyen — folytatja Paul (229. §.) — izol áltatnia kell az egésznek alkotó részeitől, vagy az egész fejlődik tovább, változik meg, az egyes alkotó részek pedig önálló alakjukban változatlanok maradnak, vagy pedig valamelyik alkotó rész változik meg önálló alakjában, a kapcsolatban pedig változatlan marad. A változás lehet értelmi, lehet alaki. Megesik, az is, hogy egyik vagy másik alkotó rész önálló alakjában kivész az élő nyelvből, vagy az összekapcsolás módja avul el. Tehát — mint Balassa (TMNy.) összefoglalja — szorosabb kapcsolat létesül az összetartozó részek közt, ha v a 1 a m i különbség fejlődik ki az egész és a részek között. Ez a különbség valamelyes változás által jön létre: 1. Megváltozik az egésznek a jelentése. 2. Valamelyik alkotó résznek a jelentése változik meg, (mint egyes szóé.) 3. Megváltozik az egésznek az alakja. 4. Valamelyik alkotó résznek az alakja változik meg, (mint egyes szóé.) 5. Valamelyik alkotó rész kivész az élő nyelvből. 6. Elavul az összekapcsolás módja. Összesen tehát hat esetét sorolja fel Paul az izolálódásnak. Vegyük őket sorra és lássuk, mennyiben illik rá mindez a magyar ö.-ekre. Már az ö. keletkezésének vizsgálatánál láttuk, hogy legelőször is más jelentést kap az egész, mint részei együttvéve (egyetért, fenmarad, istenharagja, vasmacska.) Hasonló példák még: kisasszony, („hórihorgas kisasszony") vénasszony (Ángyomnak, úgy hallom, ifjú vénasszonya van. Wessel. Anna lev. Nyr. IV. 218.) fejfa (kő-fejfa,) keresztfa (*kő-keresztfa,) tikmony