Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

75 küldi s ő később sem tesz szemrehányást az istennek azért, hogy oda csalta és fölmentése még sem sikerült. Orestes előbbi fölmentéséről összesen két helyen van szó, a miből arra lehet következtetni, hogy ezek interpolátiók s a költő egészen figyelmen kivtil hagyta a tradicionális fölmentést, s kizárólag Artemis szobrának Athénbe hozatalától tette függővé. Különben Euripides a tradicionális mythusokkal szemben mindig erős kritikával jár el, mint Aischylos és Sophokles is, de mig ezek megmaradnak a néphit álláspontján, ő az egész vallási rendszer iránt szkeptikusan viselkedik. Ezért a mythust, ha céljai úgy kívánták, változtatta. Két esetben azonban nem merte ezt tenni: olyan mythusnál, mely kitörülhetetlenül bele vésődött a köztudatba és olyannál, melylyel hazai intézmény alapítása volt összekötve. Ilyen volt Orestes fölmentése és az Areopagus. így kellett volna Orestesnek most is bűnétől megszabadulnia, de ez a fölmentés, mivel a költő szerint Orestesnek halállal kellene bűnhődnie, csak isteni beavatkozás mellett lehetséges. Ez motiválja az Orestesben látható deus ex machinat. A taurisi Artemis-szobor elhozásával a költő egy másik igen fontos hazai intézménynek isteni eredetét akarta igazolni t. i. az Artemis-kultusznak, mely - mint fentebb, a történeti részben láttuk —- nagy fontosságú kérdés volt Athénre nézve. A költő ezzel hazája ügyének akart szolgálatot tenni. Másfelől nem tartotta elégnek a nagy bűn eltörlésére az egyszerű kézmosási szertartást, mint Aischylos sem, de még Athene szavazatát sem, a földön elkövetett bűnt földi eszközökkel oldotta föl. Az Iphigenia Taurisban c. darabban, Athene istenasszony jön a fenyegetett menekülők segítségére s megtiltja Toasnak, hogy Apollon parancsának teljesítőit üldözze. Ezen isteni beavatkozással a költő »a csellel elorzott szobor elvitelét a az égiek beleegyezésével akarta szentesíteni. ') 1) Heg. Két Iphig. .'36.