Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

t>7 igazságosság képviselőjének tekinthető szemben a megbocsátást nem ismerő bosszu-istenőkkel. Mindeniknek van jogosultsága. A végletes döntés Athenéé, kiben „die menschliche Natur mit ihren eingebornen Trieben nicht abgetödtet und vernichtet, sondern vom Lichte der Vernunft zu edler Sittlichkeit verklärt erscheint. Da wüten die natürlichen Triebe nicht mehr als blinde Leidenschaften mit Tod und Zerstörung, nein, sie schaffen als wirksame Kräfte in Dienste freier Vernunft, Weisheit und Sitte mit lebensvoller Energie das Gute".

1) A bosszúálló Erinysek áldó Eumenidákká lesznek, ezeket az ideákat fejezi ki a trilógia 3-ik darabja. 3. Eumenides. Apollon delphii templománál vagyunk. Az öreg papnő bemegy, de mindjárt rémülettel jön vissza s elmondja, hogy benn ül az omphaloson egy férfi, keze vértől csepeg, kardot cs olajágat tart, mely gyapjúval van körülvéve. Előtte székeken tilve alszik egy csoport fekete, rémítő külsejü nő. Gorgonokhoz hasonlítja őket. Szemükből borzasztó cseppek hullanak, leheletük undorító. E csoportban mindjárt felösmerjük a segélykérő Orestest és az őt üldöző Erinyseket. Ekkor hallható lesz Apollon szava, ki biztosítja Orestest állandó őrizetéről. Most is ő altatta el az Erinyseket. Fölszólítja Orestest, hogy meneküljön Athénbe. Ölelje át Athéné szobrát, ott majd fölmentik a gyilkosság alól, hiszen ő maga volt az, ki rávette az ifjút a bün végrehajtására. Rábízza Hermesre, kinek oltalma alatt biztosan célhoz jut. Megjelenik Klytaimnestra árnya. Szemrehányást te z az Ersinyseknek, hogy alusznak s az alatt a bűnös tovább fut. Ezek fölébrednek, borzadva veszik észre, hogy az üldözött megszökött. Apollónt kárhoztatják érte, ki rászedi az öregebb istennőket, zoV /irmmMav í'íblzipus oii'th.ás (lö3.)Appolon kiűzi templomából őket, mint a kiknek a bűnöknél és gaztetteknél van 1) Hütt. I. 29. 5*