Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

Iii és egyébb tüneményeket. Az alaki változás gyakran a jelentésváltozás következménye, máskor pedig az alaki változás folytán homályosodik el valamely tag jelentése, vagy a szónak összetett volta. Valamennyi homályosodó összetétel; sőt egy-kettő már el is homályosult teljesen. Teljesebb az elhomályosodás, ha valamelyik alkotó rész nem járatos az élő nyelvben, elavult, kiveszett. Pl. csecs-*emő, eszlcn*(i)dő, egyház, (Nytsz) (ünnep, idvöz\ tegnap, hohup, szemöldök, lianniucz, fial, athual, ifjú, férfiú, kengyel, eperj, nép, szomjuk, éhjom-ra, é-szom-í-szára, tavai, hóival, (Szinnyei M. Nyelvhas. 50 51. 11.) ünnep, kisafa, verőfény (TSz.) idvöz, Sajó, Hé jó, fíeteltyó, Aszófö, homlok, s valószínűleg elme, ember, óiiás, hajnal. (T.M.Ny. — Budenz Magyar-Ugor Szótár 105., 190. s köv. 11.) Nemcsak a T.M.Ny-t, hanem szinte valamennyi nyelvtanunkat illeti az a kifogásunk, hogy a „rendszer" szent nevében a mondatból származott összetételeket nem mondatrészek szerint tárgyalják és nem világítják meg fejlődésüket. Pedig akkor nem volna szükség a jelölt és jelöletlen ö-ek megkülönböztetésére és nem olyan tökéletlen képet kapna róluk az ember, mintáz úgynevezett „rendszeresfelosztás" zűrzavarja révén. A hibás és idegenszerű (pl. erőteljes, vérszegény) ö-ek csoportosítását pedig sohasem kellene mellőzni, kivált a módszeres nyelvtanokban. Ha mondatból való származásuk szerént tárgyaljuk és osztjuk föl az ö-eket, két csapat ö. nehezen illeszthető be a felállított kategóriákba. Ez a két fajta ö. hófehér és fejkendő és a hozzájuk hasonlók. A hófehér-féle ö.-ek sokkal ritkábbak a nép nyelvében, mint az irodalmi nyelvben, hol a XVII. század óta találhatók, még pedig olyan íróinknál, a kiknek nyelvébe határozott germanizmusok csúsztak be.

1) A fe j k e n d ő-félék Balassa rendszerében jelzős ö-ekként szednek s az mondatik róluk, hogy bennök a főnévi jelző Pallas Lexicon. 'Összetétel. Simonyi