Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

f 5 vannak rendelve (juxtappositions), de nem összetételek (compositions). Pedig mindezek a fejlődésben csak fokozati különbségek és tarkán váltakoznak nyelvünkben, osztályozás alapjául tehát épen nem alkalmasak. De meg nem is lehet mindenkor pontosan határt vonni jelölt és jelöletlen összetételek közt pl. eljön, előjön, felmegy, fe« marad, rá esik jelöltek-e vagy jelöletnek, valódiak-e, vagysem ? Az is bizonyos, hogy mondatbeli viszonyjelölésünknek és szórendünknek más nyelvektől különböző volta folytán nem ugyanazok a mondatrészek kerülnek egymás mellé a magyar nyelvben, mint pl. a németben, tehát nem is egyforma mondatrészek válhatnak ö.-léé a két nyelvben. Ezért a fenti meghatározáson is szűkítenünk kell, ha csak a magyar nyelvre akarjuk vonatkoztatni, és bele kell vennünk a kettéválás lehetőségét is. E szerint a magyar ö. bizonyos egybetartozó vagy egyforma mondatrészek kapcsolata, vagy egy-egy rövidebb mondat, a mely sajátos jelentést kap s aztán egyszerű szó módjára tovább fejlődik, azonban, míg csak el nem homályosodik összetett volta, a mondatbeli kapcsolatban gyakran kettéválik. Szükségesnek tartjuk a magyar ö. fogalmába a kettéválás lehetőségét belevenni azért is, mert enélkül a valódi ö. név csak a homályosodó s végkép elhomályosult ö.-eket illetné meg a tárgyas ö.-eken kívül. Az ö. ilyen, vagy még szabatosabb meghatározását sajnosan nélkülözi az ember még a Tüzetes Magyar Nyelvtanban is. Sajnosan nélkülözi az elhomályosult ö.-ek fölsorolását is. Mi megpróbáltuk őket egybegyűjteni, de tudjuk, hogy teljességre — mint mondhatni semmi gyűjtemény — a miénk sem tarthat számot. Mielőtt a gyűjtöttek elsorolásához látnánk, el kell mondanunk, a mit már egyszer említettünk is, hogy az ö. fejlődésének hívebb föltüntetéséért szükségesnek tartjuk az elhomályosulá

son kívül a homályosodás (izolálódás) állapotáról