Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

14 törvényei, mint az indogermán nyelvekben, más törvénye van tehát a magyar ö.-nek is, a mely a szórend és birtokos személyragok hatása folytán olyan gyakran szétválik. S ha ezt tesszük meg — mint Balassa a TMNy-ban — a valódi ö. kritériumának, a meggel összetett igéket mind nem valódi ö.eknek kell tekintenünk, holott a meg önálló alakjában máikiveszett az élő nyelvből, eredeti jelentése elhomályosult és néha alakjában is megváltozik. ($karap a kutya! Népny.) De nem csak az összetett igék válnak szét, hanem a birtokos összetételek és a többieknek nagy része is, és csak a homályosodó és elhomályosult összetételek állják ki a valódiság próbáját. S nagyon siralmas fejlődése lenne a magyar nyelvnek, ha összetételeink valódiakká válnának a Balassa értelmében és a jövő századok öreg számadója már nem észreveszi, hogy a szűr ujjába belekapni akar a pásztor tűzi áng, pedig nem mondhatni, hogy berúgva van, bár épen most kijött a csárdából, a hol a névnapját megülte. Azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy Balassának a technicus terminust olyan értelemben kellett használnia amilyenben Paulnál találta. Erre az a válaszunk, hogy egyáltalán semmilyen értelemben sem kellett volna használnia. A helyett, hogy a mondatbeli kapcsolatban néha szétváló, vagy a mondattani viszony jelét megtartó ö-eket nem.valódi ö-eknek nevezte, azt kellett volna mondania, hogy «a magyar ö.-nek mások a szabályai; nyelvünknek analyticus természete külön útat mutat a legnagyobb magyar nyelvtan elméletírójának; a magyar ö. ketté is válhat a mondatban, de azért valódi ö.» Ebben függetleníthette volna magát Paul-tól, a helyett, hogy aDarmesteter

1) ellipse és j u xtappositio n-jaival korrigálta meg — in peius —• a Paul elméletét. Darmesteter tudnillik csak a jelöletlen ö.-eket tekinti valódiaknak, a melyekben kihagyták (ellipse) a mondattani viszony jelét; a hol ez a jel még megvan, azok a szavak csak egymás mellé ') Formation des mots composes, 10. 1.