Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

11 (*lúd-tikmony TSz.

1) agyonüt, agyonbeszél, ifiú, napszám ( fizetés, eredetileg napszámra) stb. Nyelvünknek nem minden ö-e mutatja a jelentésváltozást ily szembeszökően. Különösen a mellérendelt ö.-ek (az ikerszókon kívül!), az összetett igék és a birtokos ö.-ek azok, a melyekben alig találunk jelentésváltozást. Pl. forróhideg, elindul, kaszanyél. A tárgyas ö-ekben nagy a változás. A leány néző fiatal ember és a leányt néző fiatalember, a szűrszabó mester és a szűrt szabó mester közt lévő különbséget nem kell magyaráznunk. Megtörténik továbbá az is — más nyelvben gyakrabban, mint a magyarban, —- hogy az egyik alkotó résznek önálló alakjában más lesz a jelentése, mint a melylyel valamely ö.-ben szerepel s ezért az illető ö.-ben a nyelvérzék szorosabb összetartozást lát. Nyelvünkben mindössze néhány példa van: epesár (Páriz P. sár régen maga is epét jelentett.); fel eb arat (NyTSz. barát = testvér) ámbátor mívelő-*nap; mivelő ma már nem dolgozó, munkálkodó értelemben járja, legalább azon a vidéken nem, a hol *míelő-uapot, mélönapot, méllűnapot csináltak belőle. Tehát az eredeti jelentés elhomályosodása alaki változást is okozhat, a mint arra később számos esetet fogunk találni. Ide kell sorolnunk azokat az ö.-eket is, a melyeknek egyik tagja idegen, jövevényszó, a másik pedig ugyanolyan jelentésű magyar szó. Pl. agg-dada, ar-patak, zápfog stb. 8) Ezekben a magyar alkotó rész jelentése általánosabb lehetett s az idegennel megszorították, vagy pedig akár a magyar, akár az idegen alkotó rész jelentése csak homályosan élt a nyelvérzékben s ezért volt szükség magyarázó összetételre. S végül idetartozik a már említett kő-fejfa, kő-keresztfa, lúd-tikmony, a melyekben az utótagul szolgáló ö. jelentése szembeszökő változáson ment át. Mielőtt tovább mennénk, ki kell jelentenünk, hogy azokat az ö. eket, a melyekben vagy az egésznek vagy valamelyik ') S-?innyei József: Vlagyar Tájszótár Bp. 1893- 190!. ' L. Szarvas G. : Keressétek az igazságot! Nyr. XXII 539