Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889

•38 ŐS KÖLTÉSZETÜNK. szerű, közéleti, vagy bár történeti és drámailag fejlő eseményeket tárgyaltak, még pedig dalszerű előadásban, vagyis, hogy a tárgyalt időszakban népünk ajkán és a hegedősök lantján balladák is zengettek, bátran következtethetjük mai népköltészetünk azon sajátságából, bogy még a dalban, csak valamely érzés nyilvánításában is, szereti a drámaiasságot, hanem abból is, hogy nemcsak a XVI11. század elejéről (Kerekes Izsák 1706—1707-ből), vagy épen a XVI. század második feléből (Kádár Kata, Bátori Boldizsár) tudunk már felmutatni népballadákat, hanem azt is határozottan tudjuk, hogy a XIV. században olyan énekeket is énekeltek hegedőseink, a melyek tárgyuknál fogva és a fennmaradt töredéksorokból itélve, legalkalmasabban balladák lehettek. En legalább e műfajhoz sorolandóknak vélem a Zách Klára esetéről, Kis Károly meggyilkoltatásáról és a 32 nemes lefejeztetéséről szóló énekeket. 10. Ünnepélyes énekel;. A vezérek, fejedelmek és az Árpádok kora eléggé gazdag volt olyan ünnepélyes alkalmakban, melyek díszének emeléséhez a regösök énekeinek is hozzá kellett járulniuk. Árpád vezérré választatása, a hét magyar egyikének, vagy másikának diadalmas visszatérése a hóditó és rabló hadjáratokból stb stb. bizonyára föllelkesítette a nemzet költőit, hogy a nap, vagy esemény nagyszerűségére alkalmi énekeket zengjenek. Nem vagyunk olyan szerencsések, hogy Árpád, vagy későbbi fejedelmeink és királyaink korából ezekre vonatkozó históriai adatot tudnánk felmutatni, mint a hogyan tudunk a hunoknál Priscus azon tudósításából, hogy Attilát, midőn egy faluhoz érkezett, fehér fátyolos leányok fogadták ünnepiesen, dalokat énekelve: igy tehát e nemű énekeink legelső ismeretes darabjának a XV. század közepéből való, Mátyás királylyá választatása alkalmával énekelt dalt kell tartanunk. 11. Gyermekek jcitékversei. Tudvalevő, hogy valamint a gyermek-nyelvben sok olyan régi szó van, mely a közhasz-