Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889

ŐS KÖLTÉSZETÜNK. 33. gótra, Kis-Ázsiába, a ki fiának Oszmán-nak születése előtt, álmában szózatot hall, mely tudtára adja, hogy utódai hatalmas fejedelmek lesznek. Továbbá egy dervis, Abdal Kumral, azt látta álmában, hogy Er-túrul fiának. Oszmán-nak feje fölé egy sólyom, vagy egy sas szállott és kiterjesztette szárnyait, — a mi a dervis magyarázata szerint az oszmánok hatalmának előjele volt (Hammer: Geschichte des Osmanischen Reiches, Pesth 1834., I. 65., 68.). Másrészt ismeretes dolog (kimutattam a Turul folyóirat 1886. évf. 124. lapján), hogy a régi törökök egyik ágának, az ogúzoknak nemzeti czimere s fejedelmi jelvénye egy kiterjesztett szárnyú sas, vagy sólyom volt, melyet törökül túrul-nak neveztek, — s hogy ez a túrul szó az oszmánok és szeldsukoknál mint személynév is szerepelt, line, a túrul a törökök ős mondájaban is épen azon háromféle alakban jelenik meg, mint mi nálunk s a mint a honalapító Árpád „de generc Turul

1

1 származott, úgy a nvugoti törökök Árpádja, Oszmán is Túrul (azaz Er-túrul) fia. 8. Lakomák alkalmával énekelt dalok. Epen a lakomák szolgáltathattak legjobb s leggyakoribb alkalmat az énekeseknek különböző tárgyú és hangú énekeik előadására. Első nyomát az ilyen énekeknek Anonymus 46. fejezetében találjuk. a hol Árpád lakomájáról emlékezik Attila városában. Tárgyuk és hangjuk szerint többfélék lehettek az ilyen alkalmakkor előadott dalok s bizonyosan voltak közöttük áldó, vagy köszönt<">, tréfás, verseny- és az új párra vonatkozó énekek. Őseinknek a zene hangjai és a regösök énekei mellett történt mulatságainak leghívebb képét — úgy hiszem — ismét csak a kirgizek lakomáiban találhatjuk fel, melyekről a Vasárnapi Vjság 1884. évf. 2. számában igy irtain: „Ha tehát az első megkérés után néhány nap múlva meglátogatjuk a leányos család sátorát, ünnepiesen felöltözött, vidám hangulatú társaságot találunk együtt . . . Alig mondja el a jóképű Kara Bagisz bátyánk a furfangos Ezsigeldi (a kirgizek Csalóka 3