Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889

ŐS KÖLTÉSZETÜNK. 17. nemű költemények létezéséről szólni, milyenekről a XIV!" század kezdetéig az emiitett históriai adatok tanúskodnak. 1. Vallásos énekelt vagy hymmisok. Költészetünk termékeinek ezen neméről van legelőször tudomásunk, melyet mindjárt, a költészetünkre vonatkozó első históriai adat, t.'í. a VII. század elején élt Theophylactos Simocatta görög író értesítése, hoz tudomásunkra, amennyiben azt mondja őseinkről — még ázsiai hazájukban, — hogy „a földnek énekeket zengenek". ' 2. Történeti énekek. Első forrásunk ezek létezésére vonatkozólag Anonymus, a ki részint Árpád, részint a maga korából említi őket, illetőleg hivatkozik reájok. Ide vonatkozó szavai: a 46. fejezetben: „Dux Árpad et omnes sui primates . . . omnes symphonias atque dulces sonos cythararum et íjstulariun, cum omnibus cantibus joculatorum habebant ante se". A praefatioban: „si tam nobilissima gens Hungáriáé primordia suae generationis et fortia quaeque facta sua a garl'ulo can tu joculatorum audiret" ... A 25. fejezetben: „ut dicunt nostri joculatores: omnes loca sibi acquirebant et nőmén bonum accipiebant". S végül a 42. fejezetben : „credite garrulis cantibus joculatorum, qui fortia facta et bel la Hungarorum usque in hodiernum diem oblivioni non tradunt". Volt tehát a költészet termékeinek egy neme, melynek tárgyai : a magyar nemzet eredete (primordia suae generationis), viselt dolgai (fortia facta), háborúi (bella), hóditasai (omnes loca sibi acquirebant) s bizonyára vándorlásai is és ezekkel együtt vezérek, hősök jeles tettei és emlékezetei, valának. Kétségtelen, hogy az énnekköltészet nyomon kisérte a nemzet történetét, egy-egy rövidebb, vagy hosszabb énekbe foglalva az egyes eseményeket, mely énekek aztán nem mint egymástól egészen különállók szerepeltek, hanem a nagy nemzeti éposznak egy-egy ízei, vagy részei valának. Ezen énekek tárgyai közül Anonymus néhányra határozottan rá is 2