Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889

•18 ŐS KÖLTÉSZETÜNK. szeplőtlenségéről szóló latin egyházi ének magyar fordítását — csak a XIV. század végén, vagy a XV. század elején s még inkább I. Mátyás korában tudjuk kimutatni; mert csakis ezen időszakban tudjuk határozottan, hogy az ősi hegedősnépköltészettel már szemben állt a történeti és vallásos irodalmi költészet, első ismeretes termékével, a nép, vagy hegedősök tulajdonából átdolgozott Pannónia megvételéről szóló énekkel, melyet Szabáes viadala, a Katalin legenda stb. követtek, s melyekkel egy időben a hegedősök is énkelték Zách Klára esetét, Kont és a 32 nemes lefejeztetését, Kis Károly megöletését stb. Igaz, hogy ez az irodalmi költészet a néptől, a hagyományból is vett tárgyakat (pl. Toldi Miklós), nem csak az írott krónikákból és a külföldről s hogy általános jelleme népies és hangja eléggé naiv s mívelőik érzülete és gondolkodásmódja nemzeties: de még több olyan momentum van benne, melyeknél fogva ez már nem a nép költészete, milyenek pl. a gyarló verselés, a ritmusnak csaknem teljes s a költői alakitásnak, ékességnek, szóval a művészetnek pedig teljes hiánya, továbbá a tudákos felfogás és előadásmód, a kifejezések szárazsága és túlságos józanság stb. Költészetünknek termékeiben való ismerete tehát, mint az eddigiekből látjuk, csak a rnűköltészetre való átmenetet képező irodalmi költészettel kezdődik — nem számítva a II. Károly megöletését tárgyazó ősi hegedős-népköltészetnek fennmaradt két sorát —, de mindamellett kétségtelen az időrendben legrégibb, tisztán népies költészetnek nemcsak létezése, hanem egykori nagy gazdagsága is. ír. Áttérhetünk ezek után annak vizsgálására, hogy az ős költészet termékeinek tárgyai mik voltak, vagy micsoda műfajhoz tartoztak. LegCzélszerűbbnek tartom itt is a históriai adatok időrendjét követni s első sorban az olyan tárgyú és