Református gimnázium, Kiskunhalas, 1879

bővebben foglalkozzunk. — Maga ezen pontja a zsitvatorokí szerződésnek a leghatározottabban igazolja fentebbi azon állításunkat, hogy az egész szerződés egyenesen az ő, t. i. Bocskay művének tekintendő. Igaz, hogy nem valami erős bizalmat tanúsit Bocskay ezen pontnak itteni szerepeltetésével a német császár irányában; hanem hát lehetett-e ez másként ? Es más részt, ugyan ezen pont, midőn egyrészről Bocskay kivívott előnyét saját személyére nézve biztosítja, biztosítja azon politikai és vallás szabadságot is, melyet a a bécsibéke által Magyar- és Erdélyország részére egyiránt kivívott. — A hetedik czikk, mint szinte a nyolezadik is semmi fontosabbat nem tartalmaz, inig a kilenczedik, mely a várak helyreigazítását megengedi, de újak felépítését megtiltja, már olyan, melynél kényszerülve vagyunk a fejlést, a haladást megtagadni, miután tudva van, hogy a török hódoltság terjedésének gátjai épen a várak valának; de még e XVI-ik században kelt szerződés épen meg is engedi azt, hogy maga saját földjén mindenki tetszés szerint építhessen erodöketi), — A tizedik czikk, a két császár közti követváltásra vonatkozik, és pedig, hogy kölcsönösen ajándékkal tisztelje meg egyik a másikat. Itt már mutatkozik legalább egy csekély látszata a török részrőli engedékenységnek, mert hisz az ezelőtt kelt szerződések mindenikében ugyancsak tisztességes összegekkel volt kényszerítve időnként megjelenni a portánál a német császár követe ; — a tizenegyedik czikk, mely a német császárt arra kötelezi, hogy egyszer és nem többször kétszázezer forintot küldjön a szultánnak, jellemző, nem csak a szerződés ez ideig jelzett pontjaiban magát elég lovagiasan viselt töröknek pénz után való sovárgása — de különösen azért, mert mint Hammer Gesch. des Osmann. R. Y. K. 492-ik lapján megjegyzi, ez a pont annyiban, hogy belőle az „einmahl für allemal" szavak, akkor, midőn ezen szerződés a szultánnál megerősítés végett Konstantinápolyban volt, Sulfi ear renegát által kihagyattak. — A tizenkettedik a béke 20 évi idő tartamát határozza meg, és kiköti, hogy három éven0 Tudománytár 1834. III. k. 230. I.