Református gimnázium, Kiskunhalas, 1879

I. A magyar királyok és török szultánok közt kötött békeszerződések sorozata és jellemzése a XVII-ik század első felében. Ha egy pillantást vetünk hazánk történetének lapjaira azon időszakban, midőn azokra a XVII-ik század első esztendeje Íratott, — fájdalommal bár, de ki kell mondanunk, hogy a magyar királyok elé irt követelménye a nemzetnek, — az 1541-ik évben megszületett török nyomás alól felszabadítani a szent István koronájához tartozó területet, — megvalósulásától igen messze áilott! — Hogy mily siker követte a török iga lerázása czéljából tett lépéseit uralkodóinknak, eléggé jellemezze az, hogy a töröknek 1541-ben kitűzött czélja: Magyarországot teljesen hatalma alá hajtani,») az 1600-ik esztendőben csak egy vonalnyira sem változott. Igaz, s ezt elismeréssel kell említenünk, hogy az országgyűlések termeinek ajtait, már az 1600-ik év január 25-én nyitva találjuk, a hol Éudolf értésökre adja a rendeknek, hogy szándoka, csalóka és gyalázatos béke helyett, örvendetes fejleményig folytatni a hadviselést.

3) S mi történik? Ibrahim nagyvezér hadai Siklóst, Kis-Komáromot és Babocsát beveszik, melyeket nem sokára Kanizsa és Sziget bukása is követ

3). Es Erdélyben? Az ingatag jellemű Báthory Zsigmond küzdelmei Mihály havasalföldi vajdával, majd az utóbbinak tiszteletteljes önviselete a törvények irányában (Gyulafehérváron), mi jóra engednek következtetni ? — Mit mondjunk azon politikáról, mely Rudolf császár és Báthory Zsigmond által követtetett Erdély irányában, az 1591-ben kitört, 1606ban végződött török háború alatt? S a Habsburgi német ') Két magyar diplomata IT. I. .) Szalai IV. K. 448. 1. ») Szalai IV. K. 451. 1. 1*