Református gimnázium, Kiskunhalas, 1879

•csak a magyar királyi biztosokat látjuk szemben a török biztosokkal, hanem a hódolt megyék követeit is, és látjuk őket itt egyenesen Magyarország nádorának felszólítása folytán, pedig azért, hogy ezek a békebiztosoknak, a török kártételekről hiteles kimutatást adjanak.

1) — jellemző tehát a gyarmati békénél az, hogy itt az ország alkotmányos municipiumai egy része által is képviselve volt, — és még az, hogy legelőször az 1625-iki gyarmati békénél, az alkudozásokat megelőzőleg, már a nádor felszólítást intéz minden oly megyéhez, melynek hódolt helységei voltak, hogy alispánja, szolgabirája által rendeztessen törvényes vallatást ama hódolt helységekben, s azokat terjessze fel. S ezen vallomások képezik már ama jeles kútfőket ma, a hódolt. helyek viszonyaira, melyek közül Borsodé, Nógrádé, Győr és Pest megyéé ismeretesek is.

2) Az 1627-ik év szeptember 13-án köttetett meg a Szőnyi béke, melyet ép ugy, mint minden eddig említetteket megelőzött a császár és Bethlen közt Bécsben kezdett és Pozsonyban végbement békekötés. Ezen békénél Ferdinándnak engedékeny hangulatát Bethlen irányában, kétségtelenül nagyban befolyásolja, az épen akkor Wallenstein táborában dühöngött ragályos betegség. — holott ez a vezér lett volna hívatva arra. hogy tábora mozdulatai által, a császár magyarországi ügyeinek kielégítő eredményt szerezzen: de hagyjuk ezt, különben is csak azt említettük föl, liogy bizonyságául szolgáljon annak, miszerint azon bizalmatlan viszony, mely ez évszáz első éveiben a német császár és Erdély fejedelme között fennállott, mindezideig csak legkevésbé sem változott, de nőtt, mit eléggé tanúsít maga a szőnyi béke, mely, míg teljesen az előzött békék pontjait foglalja magában, s a biztosokra bízza a határok — mint a hódolt helyek panaszaira nézve az azok utólagos elintézését: meglepő, hogy Erdélyországról benne még csak említés sem tétetik, — meglepő annyival inkább, mert azon utasításokban melyeket Bethlen Gábor a török biztosok _•) Tudománytár 1887. II. k. 55. 1. 2) Az 1625-iki XXXIX-ik t. ez. Magyar Hodoltság 341. I.