Félegyházi Közlöny, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-23 / 29. szám

íflKMZI Kffiffl Tájékoztató jelentés Kiskunfélegyháza közegészségügyi és járványügyi helyzetéről EZT AZ IZGALMAS és az egész város lakosságát közvetlenül érintő kérdést tárgyalta legutóbb a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága. A tájékoztató je­lentés a gondok mellett határozott javulásról ad számot. Foglalkozott az élelmezéssel, munkaegész­ségüggyel, a település, az iskolaegészségügyi, s végül a járványügyi helyzettel. írásomban kizárólag a járványügy néhány olyan kérdésével szeretnék fog­lalkozni, amelyek az egész­ségügyi szervek munkáját hátráltatják, s veszélyezte­tik az egész város lakos­ságát. A statisztikai ada­tok ugyan kedvező képet mutatnak, hiszen a múlt év első felében több mint száz kanyarós megbetege­déssel szemben idén egyet­len sem volt, s csak a máj­gyulladásos betegek száma emelkedett hárommal. Nem is ez a lényeg. Anélkül, hogy az általáno­sítás hibájába esnék, mé­gis sajnálattal kellett meg­állapítani a tájékoztatónak, hogy a csecsemők és kis­gyermekek rendszeres vé­dőoltására — többszöri fel­hívás ellenére — nem je­lenik meg néhány szülő, sajnos leggyakrabban ci­gány családoktól. KÖZTUDOTT, hogy vá­rosunk mi mindent tett a régi cigányvilág, a putri felszámolásáréi. Nyug'odtán állíthatom, szinte erején fe­lül helyezte többé-kevésbé kulturált környezetbe, la­kásokba a cigány családok nagy részét a Bankfalu, Móraváros, Kisglzella tele­peken. S azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy ezeknek a családoknak nagyrésze nemcsak szorgalmas mun­kájával, de környezetének tisztán tartásával is meg­hálálta társadalmunk gon­doskodását. Annál szomo­rúbb, hogy néhány család­ban a szorgalmas és az egész lakosság érdekében végzett nevelőmunka ha­tástalan maradt. Milyen lelkiismeretlen szülőnek kell lenni annak, aki R. A. nevű. még három évet sem betöltött gyerme­két többszöri felszólításra sem hajlandó a kötelező oltásokra vinni. Mit fog szólni, ha gyereke esetleg az oltások elmulasztása, megtagadása miatt kerül súlyos körülmények közé. Vagy mit mondjunk P. F.- ről, akit kezelő orvosa vér- hasgyanúval kórházba utalt, s erre csak hatósági közbeavatkozással lehetett Ügyeletes állatorvos Kiskunfélegyházán július 24-én, szombaton délután és 25-én vasárnap egész nap ügyeletes dr. Horváth Alajos. Lakása: Wesselényi u. 3., telefon: 180. — Ugyanezen idő alatt a kül­területeken, tehát Gátér, Pálmonostora, Kunszállás és Petőfiszállás községek részére az ügyeletet dr. Gyenes M. János tartja. Lakása: Bajcsy-Zs. u. 4., telefon; 325.. kényszeríteni, pedig, mint a Vízmű dolgozója, az egész város lakosságát ve­szélyeztette betegségével. Még egy elrettentő példa: A. G. az Üj Élet utcában kapott kulturált lakást, hoz­zá 35 ezer forint Vörös- kereszt segélyt, az egyik szobáját istállónak rendez­te be, és szintén csak a hatósági határozatra szün­tette meg ezt a lehetetlen állapotot. EZEKET A PÉLDÁKAT azért tártam a nyilvánosság elé, hogy túl az egészség- ügyi szervek nevelő, segí­tő munkáján környezetük hasson oda, hogy ne ront­hassák tovább a sok be­csületes munkás, társadal­munkban értékes cigány- család hírnevét. Ha kell ők maguk legyenek a kezde­ményezői, hogy akár ha­tósági úton is, de érvényt szerezhessenek az egész­ségügy dolgozói a lakosság egészségét szolgáló tevé­kenységüknek. B. L. A kunszállási lövészklub A kunszállási MHSZ lő- | vészklub munkájáról ér­deklődtek, s örömmel mondhattam el, hogy a községi lövészklubnak 24 tagja van. Az MHSZ városi vezető­sége rendezte versenyeken szép eredményt értek el. A honvédelmi kupa lövész­verseny, valamint az össze­tett honvédelmi verseny városi döntőjén a klub második, illetve harmadik helyezéseket biztosított ma­gának. Fiataljaink jelesre vizsgáztak tenniakarásból is. A község lőterét 55 na­pi társadalmi munkával tet­ték használhatóvá, kézi, részben pedig gépi munká­val mintegy 250—300 köb­méter földet mozgattak meg. Nem hallgathatjuk el, hogy összességében az eddig elért eredmények nem csu­pán a szorgalmasan dolgo­zó, lelkes kis csapatnak tulajdoníthatók. A feltéte­lek kialakításához jelentős segítséget adott az Alkot­mány Termelőszövetkezet vezetősége, pártszervezet, s a községi tanács, vala­mennyien mind gépi erő­vel, mind anyagi segítség­gel biztosították, hogy az így újjáalakult lövész­klub eredményesen dolgoz­hasson, s a klubban minél több fiatal találja meg he­lyét. Bízunk abban, hogy a kunszállási fiatalok a jö­vőben további jó eredmé­nyeket érnek el a honvé­delmi sportokban. Garázdák, szabálysértők Mészáros János 34 éves segédmunkás, Kiskunfél­egyháza XI. kerület 162. szám alatti lakost garázda­ság és verekedés miatt 20 napi elzárásra ítélte a szabálysértési hatóság. Mészáros ugyanis a szom­széd tanyába ment köte­kedni, s amikor kiutasítot­ták, bedobott egy kődara­bot a konyha ablakán, ami az ételbe esett Ezzel azon­ban még nem érte be. Ugyanazon a napon vere­kedett az egyik italbolt előtt. A verekedés másik főszereplője Pólyák György 23 éves szódás, XII. kerü­let 42. tanyaszám alatti la­kos volt. őt 1500 forint pénzbírságra ítélték. Lantos Péter 28 éves vasútas és felesége, Izsáki út 9. szám alatti lakosok teltleg bántalmaztak egy fiatal fiút Kettőjüket ösz- szesen 2000 forintra bün­tették. Juhász Mihály 27 éves autószerelő, Kiskunfélegy­háza III. kerületi 61. ta­nyaszám alatti lakos ré­szegen motorozott, 1000 forintra büntették. Szabó Ferenc 30 éves gépkocsivezető, Kiskunfél­egyháza, Üj Élet utca 53. szám alatti lakos pótko­csis vontatóval szabályta­lanul személyt szállított, 500 forintra bírságolták. Mióta nem konflisok viszik az ifjú párt és a násznépet az esküvőre, hagyománnyá kezd válni, hogy dolga végeztével nem hazafelé veszi az útját a hosszú aut ókara van, hanem irány: a vasútállomás. Ott megkerülve a kis parkot, me­het a menet hazafelé. Ez a - nem tudom, hogy ne­vezzem — KRESZ-t Is érintő, rossz szokás sok kellemetlen­séget okoz az utazóközönség­nek. Sokan szemtanúi voltunk egyik délután, amikor éppen öt felől érkezett vonat, renge­teg utassal, bőröndöket cipelő férfiakkal, gyerekeket vezető fiatal és fiatalabb nőkkel. És jött a gépkocsikaraván, behaj­tott a tömeg közé, nem ismer­ve sem istent, sem embert, megbénítva az állomás előtti forgalmat. Közben a buszok is várták az utasokat, de azok örül ek, hogy visszaugorhattak az állomás előtti járdára, vagy meghúzódhattak a kiskert jár­daszigetén. Nem az irigység beszél be­lőlem. Én is szívesen nézege­tem a szép menyasszonyokat, de — sajnos — a csukott ka­Apróságok csíkból alig látszik ki belőlük valami. Ha már mutogatni akarják őket, ésszerűbb volna — mondjuk — egy kis időre beállítani a kert közepébe, így kevesebb ember testi épsége lenne veszélyeztetve. A másik ilyen „apróság”, amit szóvá kell tenni: A tol­laslabda. Ügyes találmány, gyermeknek, felnőttnek egy kis mozgási gyakorlatra. Vala­mikor legalább tízféle labda­játékot ismertünk, de — saj­nos — idő- és helyhiány (?) miatt mind kiment a divatból. És most ez az ártalmatlan­nak látszó „tömegsport”, a tollaslabda is veszélyessé kezd válni. Különösen akkor, ami.* Petőfi Sándorra emlékezünk Dr. Mezősi Károly, a tu­dós Petőfi-kutató, halála előtt fontos dátumokra hív­ta fel figyelmünket, és sok javaslatot tett Petőfi Sán­dor születésének 1972-ben megtartandó 150. évfordu­lója megünnepléséhez. A nagy évfordulót előké­szítő ünnepségsorozat egyik kiemelkedő eseménye lesz a nagy költőnek ha­lálára való emlékezés: 1971. július 31-én délután 5 óra­kor a Petőfi-szobor meg­koszorúzása. Ezt már ma­gunknak, Mezősi Károly segítsége nélkül kell meg­rendeznünk. A meghívók kiadásánál már az első baklövést is elkövettük, mert így szól a szöveg: „Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából...” Mindannyian tudjuk, hogy ez tévedés, mert 150 évvel ezelőtt Petőfi Sán­dor még meg sem született, és halálának 150. évfordu­lója 1999-ben lesz. Sietünk a hibát helyreigazítani, mielőtt egy „jóakarónk” valahol felhasználja a téve­dést ellenünk. Itt hívjuk fel a Petőfi- intézmények, Petőfi Sándor nevét viselő szocialista bri­gádok és Petőfi városának, minden lakójának és ve­zetőjének figyelmét az ün­nepségre és arra kérünk mindenkit, legyen mozga­tója, propagandistája en­nek az ünnepi megemléke­zésnek, és tegyünk hitet nagy szülöttünk mellett, vegyen részt a város ap- raja-nagyja ezen az emlék­ünnepségen. T. M. Moziműsor KISKUNFÉLEGYHÁZA Július 24—25: BÜCSÜ A PÁLYÁTÓL Július 26—28: fél 4 órakor ALADDIN ÉS A CSODALAMPA Július 26—28: háromnegyed 6 és 8 érakor DIPLOMA ELŐTT Csak 16 éven felülieknek! Július 29—30; fél 4 óraikor A KÉTÉLTŰ EMBER Július 29—30: háromnegyed 6 és 8 érakor A HÁLÁL ERŐDJE Csak 16 éven felülieknek! Matiné: vasárnap délelőtt fél 10 érakor! Július 25: NYÚL KOLLEGA HAZASSAGA Előadások kezdete hétköznap, vasárnap: fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor. kor az úttesten Stögetik. De ha máshol már aUg van hely. — Amikor a „játékos” a labdát figyeli, nem lesheti a gépjár­müveket, így könnyen megtör­ténhet a baleset. A tervezők figyelmét fel kel­lene hívni, hogy minden nagy ház mellé tervezzenek egy kis tollaslabdapályát is. A már meglevőknél pedig nem kelle­ne mindenáron erőltetni a par­kosítást, inkább fele arányban, úgy jobban meg tudnák véde­ni, mert volna egy kis mozgá­si terület is. Meg kellene azt is fontolni, hogy időnként néhány kisebb, keskenyebb utcát (például a Lőwy Sándor útra elejét), hogy lehetne a járműforgalom elől lezárni, hogy veszély nélkül, gondtalanul ütögethessék a lab­dát, azok, akiknek ez munka után egy kis kikapcsolódást, felüdülést jelent. A városközpont rendezési terve már gondol erre, jó né­hány játszóteret, parkot iktat­tak be a lakóterületek mellé, de addig is tenni k*ne valamit, amíg az megvalósul. Tóth Miklós íVITAINDÍTÓ Van-e jövője Fúlegyházán a labdarúgásnak? Ügy gondolom, ez a kér­dés a város nagyszámú szurkolóját, tekintet nél­kül egyesíti hovatartozá­sától, sokat foglalkoztatja. S a kérdésre nem is lehet könnyen válaszolni. Elöljáróban le kell szö­geznem, hogy az o b j ek- t í v lehetőségek Kiskun­félegyházán se kisebbek, mint más városban, sőt bizonyos szempontból (el­sősorban a sok 14—18 év közötti utánpótlást biztosí­tó iskolásokra, iparitanu­lókra gondolok) talán ked­vezőbbek is. Van még egy elvi megállapításom — bár lehet, hogy sokan nem ér­tenek ezzel egyet — so- kallom a bajnokságban résztvevő öt egyesületet, s főleg az egyre gyarapodó úgynevezett egymástól tel­jesen független útkeresést. Azzal sem tudok egyet­érteni, hogy sportszerűt­len, munkájukban sem mindig helytálló játékqsok részére a kisebb sportkö­rök „menedékjogot” bizto­sítanak. Viszont csak di­csérni tudom a Vasutasok nevelő munkáját, mégha időnként bele is esnek ab­ba a hibába, hogy egy-egy kiemelkedően tehetséges játékosuk továbbfejlődését gátolni igyekeznek. Ennek éppen ellentétje volt a Va­sas sportkör, ahol hosszú ideig egyrészt az a téves szemlélet uralkodott, hogy inkább egy kész játékos­ba fekteti (idegenből) azt a pénzt, ami a saját ifjú­sági gárda nevelését szol­gálhatná. S igaz, hogy gyakran felsőbb nyomásra, sokszor kissé tehetetlenül több olyan játékost adtak át, akiknek hiányát nem tudták pótolni. De nem szeretnék a si- ránkozók közé állni, tehát megpróbálok választ, még­hozzá pozitív választ ad­ni á cikk címében feltett kérdésekre. Hiszem és val­lom: Kiskunfélegyházán van jövője a labdarúgás­nak. Lehet, hogy ez nem pillanatnyi, s néhány év szükséges ennek bizo­nyítására, de bizonyítani lehet és kell. Mi a kiindu­ló pont? Elsősorban az összefogás, az egymás köl­csönös támogatása, megbe­csülése. Sportkörökre, — szakosztályokra gondolok. Néhány példával illuszt­rálnám állításomat: köztu­dott, hogy államunk nagy­szabású rekonstrukciója miatt nincs a Vasutas sportolóinak lehetősége, hogy saját pályájukon sze­repeljenek. Össze kell egyeztetni a terminusokat és segíteni rajtuk. Ez eset­ben biztos vagyok benne, hogy egy-két érett játéko­sukat szívesebben enged­nék át NB-s csapatoknak. Egy másik példa: nemrég beszélgettem Molnár Sándor testnevelő tanár­ral néhány elvi kérdésről, főleg az MTH-ban tanuló sportoló fiatalokról. Kese­rűen jegyezte meg, hogy én vagyok az első sportve­zető, aki ilyen, vagy olyan sportkérdésről, de egyen­rangú félként leült vele tárgyalni. Véleménye sze­rint a kedvezőbb körül­ményeket, jobb baráti szellemet biztosító sport­körök lesznek a jövőben is előnyben, hogy a fiatalok — akár középiskolások, akár ipari tanulók — hová menjenek focizni. Egyet közösen szögeztünk le, mégpedig azt, hogy első­sorban az összefogást kell erősíteni a sportkörök kö­zött, ha előre akarunk lép­ni. Persze sok minden más is szükséges még a fejlő­déshez. Világ életemben opti­mista voltam, s a magam részéről feltétlenül bízok a félegyházi labdarúgás jö­vőjében. Persze a sült ga­lamb itt sem repül a szá­jukba, s bizony sokat kell ahhoz tenni, hogy elmond­hassuk — valami történt, és elindult a félegyházi labdarúgás útja felfelé. Ezt a néhány gondolatot vitaindítónak is szántam, szeretném, ha a Félegvházi Közlöny szerkesztőségét minél többen keresnék fel segítő szándékú írásaikkal: Bálint László Anyakönyvi hírek KISKUNFÉLEGYHÁZA SZÜLETTEK: Ficsőr Tamás (anyja neve: Pál Rozália), Sárkány Krisztina (Péter-Sza- bó Mária Valéria), Sárkány Ju­dit (Péter-Szabó Mária Valé­ria) — ikrek, Atkári-Gyóni Csaba István (Seres Margit), Bálint János Imre (Majoros Rozália), Fazekas István Fe­renc (Fazekas Veronika), Cse­ri Imre Róbert (Gácsi-Varga Éva), Dobos József Zoltán (Do­bozi Julianna), Varga Zoltán (Nagy Margit), Dobos Attila Imre (Bajzát Irén), Szőke Csa­ba Kálmán (Harmat Erzsébet Magdolna), Szappanos Mária Anikó (Bartucz Mária), Babar Attila Zsolt (Bodor Magdolna), Behajtani szabad? A Fadrusz János utcá­ról, a kórház, a strandfür­dő utcájáról van szó, ahol minden korlátozás nélkül behajtanak az óriási da­ruskocsik, pótkocsis teher­autók, versenyeznek a mo­torkerékpárosok, fülsüke­títő zajjal, orrfacsaró bűz­zel, füsttel. Ha valahol in­dokolt a járműkorlátozás, ebben a szűk és amúgy is túlterhelt utcában feltét­lenül el kellene rendelni, hosv csak a fürdőhöz, kór­házhoz. s az utca házaihoz tartó járművek mehesse­nek be az utcába lehető­leg hangfogóval és csök­kentett sebességgel. Horváth. László (Kistőt Kata-' lin), Horváth Attila (Kietót Katalin) ikrek, Rózsa' Monika (Czombos Rozália), Huszti Zsa­nett Gabriella (Bállá Piroska). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Térjék Károly — Lőrincz Má­rta, Hédervári István — Nemes Ilona, Czakó Balázs Antal — Tarjányi Katalin Veronika, Rácz Ferenc — Dézsik Mária, Szakáll Illés — Tgbi Irén, Va- kulya Miklós — Sipka Mária, Kalmár Bertalan István —Mó­czár Katalin, Galamb Ferenc — Mihályi Mária, Vereb László István — Osztró Erzsébet Ho­na. MEGHALTAK: Rádi András 87 éves. Lajos István 35 éves. Nemesek Sándomé Kis Mária 82 éves, Juhász Ferenc 65 érves, Patyi Jenő 63 éves, Patyi Já­nos 81 éves, Terhe Jenőné Ta­nács Veronika T2 éves, Néme- di József 42 éves, Szabó József 83 éves, Fricska Mátyásné Fe­hér Rozália 85 éves, Kiss Imre 84 éves korában. FELEGVHAZI KÖZLÖNY A Magyar Szocialista Munkás* párt Kiskunfélegyházi Városi Bizottságának lapla* Petőfi Népe kiadása Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Felelős kiadó: dr. Mezei István Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Kiskunfélegyháza Szabadság tér> Telefon- i 19 143 273 ^ laont $rusft4=:han a f^l^evhá­zi Dosta hivatal terlesztL Előfizethető a nelvi oostahlva- taloknái és kézbesítőknél Postautalványon /alamint át- 'talássai a KHI 215—96 162 nén7foreaiml -elzőszámára. ■Kiskun negyet Nyomda V. Kecskemét - Tel : 12-213 Index; 25 903

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents