Félegyházi Közlöny, 1968 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1968-04-06 / 14. szám
WM*tg proletár fai, egresül jetekl /(rat M ftftér ffimüi mm a tu i u ii Mt r t reLGGiUAZi k i a u a s a XII. évfolyam, 14. szám Kiskunfélegyháza, 1968. ápr. 6. Kollégiumi problémák O ktatási rendszerünkben egyik, még a mai napiig is fennálló, s csak részben megoldott kérdés, hogy a külterületi és községbeli általános iskolákból középiskolákba kerülő növendékek részére kollégiumot, s abban a vitathatatlanul meglevő tanulmányi szintkülönbségeket eltüntethessük. A mai helyzetet nézve a Móra Ferenc Gimnáziumban 40 olyan környékbeli gyermek jelentkezett, aki kollégiumot kér. s ugyanennyi jelentkezik a Köz- gazdasági Technikumba és a Petőfi Gimnáziumiba. Sajnos, csupán annyi férőhely jut számukra, s ez nagyjából csak a lánykol- légiumra vonatkozik, ahány kislány ez évben leérettségizik. A három intézet vonatkozáséiban ez mindössze 12 tanuló. Sőt. az eddigi tapasztalatok szerint még ez a szám is leszűkül, mert ennek terhére kell felvenni néhány állami gondozott kislányt is. A problémát csak egyetlen módon lehet megoldani; valamd úton-módon ki kell harcolni a megyétől egy diákszállást, illetve egy arra alkalmas házat, amelyet kis költséggel azután be lehet rendezni, s az étkeztetést, és a délutáni tanulást az intézetek saját hatáskörben meg tudják oldani. | gy gondolom, ha a város igen ügyesen megoldotta az öregek napközi otthonának problémáját, ez az annyira akut és a fiatalok tovább tanulását elősegítő kérdés is megoldható. Ennek érdekében a járási, sőt megyei szervekkel összefogva érdemes minden erőt mozgósítani Ismétlem: a költségek nem olyan nagyok, hogy további 40—50 diáklány részére ne lehetne szállást és a tanuláshoz szükséges zavartalan körülményeket megteremteni. u Impozáns ünnepi nagygyűlések felszabadulásunk évfordulóján Április 4-én zászlódíszbe öltözött Kiskunfélegyháza is, hogy hazánk felszabadulásának 23. évfordulóját méltóképpen megünnepelje. Reggel zenés ébresztő köszöntötte a város dolgozóit, majd délelőtt fél 10-kor küldöttség koszorúzta meg a Csanyi útban levő szovjet katonai sírokat; 10 órakor került sor, a tanácsháza előtti téren, az új KISZ-tagok ünnepélyes fogadalomtételére. A fogadalomtételen jelen volt Hegedűs Ferenc, a városi pártbizottság titkára, Ispánovics Márton, a járási pártbizottság első titkára, dr. Dobos Ferenc tanácselnök és dr. Cseh László, a járási tanács elnöke, továbbá a város és a járás több társadalmi és politikai vezetője, közöttük Szabkov Tibor, a KISZ városi bizottságának titkára. Az összegyűlt háromezer általános és középiskolás tanuló, valamint üzemi fiatal és számos felnőtt érdeklődő előtt Hegedűs Ferenc elvtárs mondotta el ünnepi beszédét, méltatva április 4-e jelentőségét, majd köAz építők mérlegzáró közgyűlése Idei termelési tervük 23 millió forint Az Építőipari Szövetkezet közgyűlésével befejeződött a kisipari termelő- szövetkezetek mérlegzáró közgyűlés-sorozata. A ta- nácsháza dísztermének padsorait teljesen megtöltötték a 16 szakmából ösz- szetevődő szövetkezet dolgozói, ott voltak a város párt-, tanácsi* MNB, OTP vezetői, a KISZÖV képviselői és a testvérszövetkezetek küldöttek Oláh István elnök, Szőke György főkönyvelő, Varga József üzemi párttitkár, Mészáros János KISZ-tit- kár, de a többi hozzászóló szavaiból is lehetett érzékelni azt a hatalmas fejlődést, amelyen az Építőipari Szövetkezet egyik évről a másikra keresztül megy. Lehetetlen (s nem is célunk) egy rövid cikk keretében az elhangzott beszámolók számadatait felsorolni, ezért csupán néhány igen fontos termelési mutatóval szeretnénk rámutatni az említett fejlődésre. Tudjuk, hogy városunkban a jelenleg legfontosabb feladat a lakásépítés. Ennek rendeli alá egész teFAÜLTETŐK Ki-ki a maga módján, a maga lehetőségeivel; a munkások az üzemekben, a termelőszövetkezetek a szántóföldeken, a hivatalnokok az íróasztalnál — szóval mindenki azon igyekezett országszerte, hogy valamit tegyen felszabadulásunk ünnepének tiszteletére, többet adjon, alkosson, mint amennyi a szorosan vett kötelessége. A Kunszállási Községi Tanács a helybeli úttörőknek fenyőfacsemetéket biztosított, a helyi Alkotmány Tsz a talajsimítást végezte el. a kis úttörők pedig a kunszállási, a fülöpjaka- bi iskolánál, a szovjet emlékműnél lelkes munkával parkot varázsoltak a szántóföld helyére. A fák megerősödnek, s néhány év múlva már árnyékot is adnak. A faültetés egy kicsit mindig jelképes is, az ültető nem magának, a mának, hanem a holnapnak is ültet: élő fát, amelyről emlékeznek majd rá. Nem nagy dolog, mondhatná valaki, de jó érzés volt látni az úttörőket, ahogyan ültették a fenyőcsemetéket az ünnep tiszteletére. Az ünnep számukra is új életet hozott, s az az érzés a hála érzése is, amely ugyanúgy erősödik évről évre. mint a fenyőfák a kunszállási határban, a szovjet emlékmű közül. vékenységét az Építőipari Szövetkezet. Két évvel ezelőtt még csak 24 lakást, tavaly viszont már 65 lakást adott át a szövetkezet határidőn belül, s az építtetők teljes megelégedésére. Teljes kapacitásuknak mintegy negyven százaléka a lakosságnak végzett munka, termelésük többi része pedig a mezőgazdasági szövetkezetek, kisipari szövetkezetek és egyéb közü- letek számára végzett építési, szerelési és javítási munkákból tevődik össze. Érdemes összehasonlítani a szövetkezet eredményeit a legutolsó három év mérlegében: 1965-ben 14 és fél millió, 1966-ban 17 millió, 1967-ben 20 és fél millió forint volt a termelési értékük, az idei termelési tervet pedig már 23 millió forintban állapították meg. Hogy mi a „titka” ennek a szép sikernek? Erre is választ kaptunk a közgyűlésen. A termelőmunka motorja az üzemi pártszervezet, harminc kommunistájával, segítőik a KISZ-ben tömörült ifjúkommunisták, s a szocialista brigádok, és ezért a megtisztelő címért küzdő munkacsapatok. s nem utolsósorban a hivatása magaslatán álló vezetés és emellett természetesen a törzsgárdisták megbecsülése. A jól összehangolt munkának megvan az anyagiakban is mutatkozó eredménye: a szövetkezeti nyereség ugyanis csaknem másfél millió forint. A tagok nyereségrészesedése eg*'havi, az alkalmazottaké pedig félhavi keresetnek felel meg. A mérlegzáró közgyűlésen hat szövetkezeti tagnak a 15 éves, hatnak a 10 éves és tíznek az 5 éves törzsgárda jelvényt adták át, a legjobb munkát végző dolgozókat pedig összesen mintegy 36 ezer forinttal jutalmazták. Este a Kiskunság étterem helyiségeiben az építők nagy családja, jól sikerült baráti vacsorát rendezett. T. M. szöntötte a fiatalokat, üdvözölte az új KlSZ-tago- kat és az évforduló alkalmából megalakult honvéd úttörő zászlóaljt. A fogadalomtétel után a Móra Gimnázium és a Petőfi Gimnázium tanulói színvonalas irodalmi műsorral szerepeltek. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött a szovjet emlékmű megkoszorúzása, mely alkalommal Serege Gábor, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja tartott ünnepi megemlékezést, majd a város társadalmi, politikai szervei, valamint az üzemek, a termelőszövetkezetek és a ktsz-ek képviselői helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Este villanyfényes kerékpárversennyel zárult az egész napos ünnepi műsor. KisktiHmajsám április 3-án, szerdán este, a kultúrotthonban megrendezett ünnepi nagygyűlésen Ispánovics Márton, a kiskunfélegyházi járási párt- bizottság első titkára méltatta a történelmi évforduló jelentőségét. Az ünnepi est kiemelkedő eseménye volt a művelődési otthon irodalmi színpadának színvonalas műsora. Április 4-én, az ünnep napján délelőtt 10 órakor a kultúrotthon előtt szovjet fúvószenekar adott térzenét, majd 11 órakor megkezdődött a koszorúzást ünnepség, amelyen a község politikai, társadalmi és kulturális vezetőin kívül részt vettek az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok képviselői is. Jásx»xent1á»xlón az ünnepi nagygyűlés alkalmából tartotta meg névadó ünnepségét a járási Ifjúgárda Század, amely Asztalos János ezredes nevét vette fel, aki 1956. október 30-án Budapesten, a Köztársaság téri pártház védelmében mártírhalált halt Tavasz P-' o ''í - J , life & (Katii József felvétele^ A 100 éves parasztmozgalom Április 13-án lesz 100 éves évfordulója az Asztalos-féle parasztmozgalom félegyházi eseményeinek. 100 évvel ezelőtt ezen a napon a „pusztakeresők’’ az akkori tanácsháza elé vonultak (amely a mostani helyén állt) és követelték a fogva tartott dr. Asztalos János szabadon bocsátását és jogaik elismerését. A városi tanács a százéves évforduló tiszteletére emléktáblát helyez el a tanácsháza Petőfi téri kapuja melletti homlokzati felületen. Az emléktáblát április 12-én, pénteken délután fél ötkor avatják fel. Az ünnepélyre szeretettel meghívja a város lakosságát a művelődési ház honismereti klubja. Az ünnepi megemlékezést április 26-án (pénteken) este hat órakor tartják a járási könyvtár olvasótermében. Beszédet mond Fekete János vb- elnökhelyettes. Buda Ferenc Jászszentlászlón Nagy élményben volt része szombaton este a jász- szentlászlói „Pataki István” ifjúsági klub tagjainak és megjelent vendégeknek. Az ifjúsági klub ugyanis meghívta a községbe Buda Ferenc költőt. Buda Ferenc beszélt az életéről, pályája kezdetéről, s arról, hogy mi a célja költészetének. Elszavalt versei később élénk vitát váltottak ki a fiatalok körében. A költemények harcossága, az emberiség ügyéért való kiállása, a költő hitvallását és az emberiségbe vetett hitét tükrözi. Mélységesen hisz az emberekben, a közösség ügyét saját ügyének fogja fel. „Ember vagyok, emberhez van közöm” — vallja magáról és költészetét ez teszi igazzá. Emberközelből szól hozzánk, a füvek példáját említve biztat kitartásra, mindig megújuló küzdeni tudásra Kilencévesek ifiserege nagy zajongással tart felém a félegyházi utcán. Egymást ugratják. Féktelen pajkosságukba néha idétlen csúfolódás is vegyül. Egy kövér, pöttöm emberkét egymás után többször is ér telitalálat. <5 azonban nem sokat teketóriázik. Gúnyolódó barátja mögé lopódzik, s olyan szabályos pofont kever le neki, hogy az csaknem orrán támaszkodik. A reváns persze egy percet sem késik. Az izmosabb emberke olyan rúgást kap a lábába, mint amilyet a Népstadionban tavaly rendezett holland— magyar mérkőzésen a holland focisták osztogattak vendéglátó kollégáiknak. De hagyjuk azt a meccset és inkább nézzük a gyer- 4cőcöket, hiszen közben már. Kis pimaszok mindannyian aktívan bekapcsolódtak a bunyóba. Közeledtem sem zavarja őket, vadul püfölik egymást. Pattannak az inggombok, csattannak a pofonok. Hát persze, hogy nem hagyom szó nélkül, és megdorgálom őket. — Mit csináltok, gyerekek?! Egymásról tépitek a ruhát?! Nem szégyellitek magatokat? Várom a néma megbánást, az arcokon megjelenő szégyenpírt. Ahelyett azonban egy hamisítatlan Robin Hood áll elém: — Mi köze hozzá, öreg? rr. ion a kis vagány. — Mit mondtál, kisfiam?! — kérdem felhábomrodva pimaszságán. — Na, Mgyere csak közelebb, hadd nézzek a szemedbe! A kislegény hátrál. Barátai is visszakoznak. Gyorsítom lépteimet feléjük, de elszaladnak, s közben visszakia bálnak: — Huligán! Jampec! Ürge! Valami furcsa belső merevséget érzek, amikor mögöttem váratlanul megszólít egy kicsinyke lány: — Bácsi, ők az én osztálytársaim! Nagyon pimaszok ám! Pedig már harmadikosok! Harmadikosok? Én, sajnos, azt sem nézem ki belőlük, hogy valaha iskolába jártak... .Velkei Árpád
