Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-05-11 / 18. szám

Könyvismertetés Újjá kell építeni! m ' Tatay Sándor: VULKÁN A remekbekészült kisregény Badacsony népének életét tük­rözi a felszabadulás körüli idők­ében. A regényben megismerke­dik az olvasó Badacsony lakói­val, emberi gondjaikkal és örö­meikkel. Főszereplője egy könyvtáros, aki a felszabadulás körüli idők bonyolult társadalmi és politikai viszonyai között fog­ja össze a hegy szerelmeseit a közös munka érdekében. Tatay írásainak társadalmi mondani­valója különösen a mához szól: tanulsága az, hogy csak a szö­vetkezés segítheti és változtat­hatja kincsesbányává az apróra darabolt szőlőparcellákat. A re­gényt az író vonzó stílusa és könnyed írásművészete igen él­vezetes olvasmánnyá teszi. Európa Könyvkiadó. Fejes Endre: A HAZUDŐS Kevés olyan író akad, aki köz­vetlen élmények alapján ismeri a mai munkásság életét és ezt úgy tudja ábrázolni, hogy élmé­nyei nem veszítenek frisseségük- ből, elevenségükből. Fejes Endre novelláinak hősei jellegzetes bu­dapesti munkásalakok: beszé­dük, gondolkozásmódjuk hiteles és életszerű. A Vigyori, az El­jegyzés, a Levél a rokonoknak: kitűnően poentírozott, szellemes írások. A Mocorgó c. kisregény magával ragadja az olvasó ér­deklődését, sok eredeti színnel és írói ötlettel. Magvető Könyvkiadó. Újabb társulás járásunkban A belvizek mindig sok kárt okoztak járásunkban. Még ma is komoly gondok elé állítják dol­gozó parasztjainkat. A vizek le­vezetése különösen nagy gon­dot okozott JászSzentlászlón és környékén. A jászszentlászlói ta­nács már 1956-ban igyekezett a belvizeket szabályozni. Ennek érdekében a több km-es szaka­szon végzett csatornahálózat bő­vítése nem oldotta meg a prob­lémát. A pártszervezet és a tanács kezdeményezésére felvették a kapcsolatot a Szegedi Vízügyi Igazgatósággal a belvizek leveze­tésének érdekében. A vízügyi igazgatóság, látva a múlt évi tár­sadalmi munkában végzett csa- tornabővítást, felmérte a csator­nát, amelyet bővítenék és mélyí­tenek. A munkálatok végzésére az állatn kétmilliórtyi forintot biztosított. A munka a kotrógé­pek segítségével igen eredmé­nyesen halad. Már 2 km-es sza­kaszon végezték el a munkát. Minden remény megvan, hogy fnég ebben az évben Jászszent- lászlón befejezik a csatorna épí­tését. Mivel a vízügyi igazgatóság­nak nem áll módjában a főcsa­tornán kívül mellék-bekötőcsa­tornákat építeni, a községi párt- szervezet és a tanács együttesen megszervezik a vízgazdálkodási társulást. Az előkészítő bizottsá­got már megalakították. Ez év első felében megalakul a vízgaz­dálkodási társulás. E csatornák feladata az lesz, hogy a lakosság bevonásával a mellékcsatomákat kiépítsék. Szükséges lesz a kiépített mel- lékcsatornák karbantartása, tisz­títása és átereszek építése. A község lakossága ezt a kez­deményezést nagy örömmel fo­gadta. Több lesz a termőtalaj és több termés is várható. Ez a kér­dés a három tsz-t érintette, ame­lyek igen aktívan bekapcsolód­tak a munkák végzésébe és máris oszlopos tagjai az előké­szítő bizottságnak és a vlzgaz- dáikorU'isj társulásnak. A hőmérő higanyszála a 22—23 C fokra kúszott fel. A szellő vi­rágba boruló fák illatát hozza fe­lénk. Nem sokáig lehetünk a ta­vaszi illatok élvezői, mivel egy erősebb szélroham csípős amó- niák könnyfakasztó szagát csap­ja arcunkba. Azonnal felderítőkké válto­zunk. Az irányt pontosan meg­határozzuk. Pár tíz méter. Meg­van a tettes! Ott lapul a Petőfi ált. iskola újonnan épített kerí­tése mellett. Nem gyerekek vic­celtek meg! A foghíjjas, karban ne tartott WC a kellemetlen percek szerzője. Deszkái »elván­doroltak« a törpevízmű és a ke­rítés építőinek segítségével. De a tanulókon nem lehet kifogni. Szépen sorban állnak és bizto­sítják, hogy a cement hamarabb megkössön. Az udvari WC vizeldéje már megépítése első óráiban az ide­iglenesség képét mutatta. Később az iskola növendékei több mint 500 téglát hoztak, hogy az ideig­lenesség állandóság képét öltse magára. De jött a magas parancs 1956. október előtt az oktatási osztálytól: »a téglák kölcsönbe átvándorolnak a Tanítóképzőbe és tűzhely formáját öltik maguk­ra«. A szellőcske olyan híreket ho­zott szárnyán, hogy a halálos íté­let meg fog történni és a nélkü­lözhetetlen hely a lebontás sor­sára jut és így megszűnik a kel­lemetlen szagot terjesztő góc. Hä valakinek ilyen gondolat jutott agyába, rfti ezzel nem tudnánk egyetérteni. Az a meglátásunk, hogy a lebontás komoly Zavaro­kat idézne elő az iskola, a tanu­lók fegyelmi álapotában, ami kellemetlen lenne, mivel a ta­pasztalatok a fegyelem megszi­lárdulását mutatják. Közel 500 fiatal tízpercét tennék rövideb­bé 6 hónapon keresztül és maga­tartásukat ellenőrizhetetlenné. A szünet megnyirbálása a taní­tási órák fegyelmi állapotára is kihatna. Vannak ellenvélemények. Bíz­zák csák ránk. Az órák Végét jelző csengők után a tanulók sorbaállnalí és elvégzik a dolgu­kat. Igen, elméletben ez mind szép. Gyakorlatban ez a tízperc elcsippentését jelenti. No, meg a nevelők többsége nő és senki nem kívánhatja tőlük az ilyen tartalmú ellenőrzést. így az ud­vart és az emeleteken lévő WC-t futó versenypályává változtat­nák. De a dolgok élvégzését nerri lehet a csengőszóhoz kötni és így a szünetekben is tanulók tí­zei korzóznának le és föl. A ne­velők a tanulók sétálásának in­dokát ellenőrizni nem tudnák, ha ezt akarnák, akkor a szünet »kérdezz-felelek« játékká ala­kulna. Van egy megoldás, amit a sé­tálók, a «zülők, a nevelők és a tanulók örömmel fogadnának. A kerítésépítésből egy csomó tégla megmaradt. Fel kell hú- zatni a falat (a kőműves-szülők társadalmi munkában is elvégez­nék) és mindenki közös megelé­gedésére a WC végleges megol­dást nyerne. Reméljük, soraink és javaslataink termékeny talaj­ra találnak Gy. J. Nem kell a pályaudvari pénztárak élőit sorban állni, ha menetjegyét pályaudvari áron előre megváltja az IBUSZ-nál Tanácsháza épületében Az IBUSZ-nál váltott jegyeket nem kell felülbélyegeztetni a vasúti pénztárnál, mb FIGYELEM 2 Termelőszövetkezeti csoportok minden beruházási, mezőgazdasági gépet újra beszerezhetnek a Kiskunfélegyházi Földműves­szövetkezet vasboltján keresztül. Ugyanott a dolgozó parasztság részére MEZŐGAZDASÁGI KISGÉPEK kaphatók nagy választékban. 539 Éljünk becsületesen Az emberek egyéniségének jel­lemző vonása, hogy mindig ak­kor feszelegnek, amikor legjobb a sorsuk. Kevélyek és elfeledkez­nek önmagukról. Azt gondolják, hogy körülöttük forog a világ. Ezek azok a »jó szakemberek, akiket nem lehet pótolni.« Tündöklésük csúfos bukással végződik. Társadalmunkban — bukásukkal — nem hagynak semmi űrt. Ilyen ember volt Kunszálláson és környékén Is jólismert Kollár Antal. Becsületes munkájával szép kis ingatlant is szerzett, de ennek ellenére a tisztességes fi­zetése nem volt elég. A Bács-Kiskun megyei Állat­forgalmi Vállalat alkalmazottja volt. A termelőkkel szerződése­ket kötött és ellenőrizte a szer­ződések teljesítését. 1956 október hónapjában »fel­kereste« a sertéshízlalásra szer­ződött termelőket. A részükre előlegezett 400 Ft hízlalási elő­leget visszakérte azzal, hogy á leszerződött sertések helyett sza­badsertést vásárol. így a terme­lők majd mentesülnek a vállalt kötelezttségük teljesítése alól. Hiába, vannak még jószívű em­berek is a világon, akik »önzet­lenül« segítenek embertársaikon. Kollár számító ember volt. Az időpont is nagyon kedvezett, hi­szen akkor dühöngött javában az ellenforradalom. Gondolta: az embferek ezekben a nehéz napok­ban mindent elfelejtenek. Az üz­let meg egy kis pénzt is hoz a konyhára. Számításába azonban hiba csúszott be. Kollár 1957 júliusán virágoz- tatta ezt az üzletet. A termelők­től 7200 forint előleget szedett vissza. Ebből az összegből 4290 forintot saját céljaira használt fel, míg utóbb a termelőknek 300 forintot visszaadott. Az egyik szerződő féltől 50, a másiktól pe­dig 100 forint ajándékot fogadott el. Biztosította, hogy az ajándé­kozó mentesül a szerződéses ser­tés leszállítási kötelessége alól és ő majd a szabadpiacon vásárolt sertéssel egyenlíti ki a vállalat igényét. Megtalálhata számítását, hiszen a sertések szabadpiac, ára kg-ként 2 forinttal alacsonyabb volt, mint a kikötött szerződéses sertések ára. A bíróság Kollár Antalt nem jogerősen 1 évi és 7 hónapi bör­tönbüntetésre, mint főotntelé5- re és a törvényben meghatáro­zott egyes jogaitól 3 évi időtar­tamra eltiltásra, mint mellék- büntetésre ítélte. Kötelezte to­vábbá a vállalatnak okozott 4200 forint' kár megtérítésére. Társadalmunknak ilyen tagjai is vannak. Kihasználta hivatali beosztását és a nehéz időket. Csak a hiénák viselkednek így. Kötelességszegések közellátás érdekét veszélyeztető bűntettek és tiltott ajándékozás elfogadá­sa, mind-mind sokat nyomott az igazság serpenyőjében. Mi lenne az országból, ha az ilyen hiénák elszaporodnának? Éppen idősze­rű veit már a népi ellenőrzés létrehozása, amely egyes embe­rek körmére fog nézn- és a Kol­lár-féle egyéneket megtanítják arra, hogyan kell becsületesen élni! JjglCSÉRETREHtiTÓ j » kezdeményezése volt Ujfalusy István tanítónak. A kórház-is­kola I. osztályos tanulói részére autóbuszos körsétát szervezett. Tanítványainak fele a Körösi úti telepen lakik. Közülük töb­ben még nem ültek autóbuszon és alig ismertek városunkból va­lamit. Nagy volt az öröm, ami­kor a GKV autóbusza megállt az iskolánál. »Pestig meg sefn állunk!« kiáltozással furákodtak be az autóbuszba. Az örömük hamarosan ámulattá vált, ami­kor meglátták Városunk külön­böző épületeit. Hosázasan meg­csodálták a szép vasútállomást, atiól a kérdések tömkelegével állották elő. ’tetszett nekik a Gépgyár és a vágóhíd is. A lak­tanyáknál — á gyakorlatozó SzÖVjét és magyar katonák lát­tán — végképp kirobbant a vá­gyuk. Mindnyája már katoná szeretett volna lertni. Bőven és boldogan osztogatták is egymás­nak a katonai rangokat. Látnivalójuk csúcspontja a BB Gyár volt. Makány élvtárs szíves engedelmévei a hegesztők munkáját tekintették meg. Na­gyon élvezték azt ahogyan »a bácsik ragasztják a vasat«. Itt meg már mindnyája hegesztő szeretett volna lenni. Hiábá, ilyen a gyermek! Ez a kis körséta emlékezetes és kedves emlék marad számuk­ra. Némileg ki is egészítették a városunkról elkotott fogalmai­kat. Itt mondunk köszönetét Fü- geczky Pálnénak, a Szülői Mun­kaközösség elnökének, aki ön­zetlen szívvel pótolta a hiányzó forintokat és Solymosi István elvtársnak, a GKV vezetőjének, aki érző szívvel, fordult a múlt­ban annyira mellőzött kis tanu­lók felé. OOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXKOOOOOOOOOOOG A kiskunmajsai községi pártbi­zottság, alapszervezet és az ide­tartozó kommunisták tudják mi a kötelességük. Nem is beszélhe­tünk itt a pártonbelüli »munka- nélküliségről«. A kommunistákat többszáz aktíva támogatja a kü­lönböző tömegszervezetekből. A pártház nap mint nap olyan, mint egy megbolygatott méhkas. Kommunisták, pártonkívüliek egymásnak adják a kilincset. Beszélgetnek, vitatkoznak. A té­ma mindig az, hogyan lehetne még jobban és eredményesebben munkálkodni? A mai nap is élénk sürgés-forgás van a párt­házban. A titkári szoba az elv­társak beszédétől hangos. Egy hét tapasZtalátát vitatják meg. Varga elvtárs, a pb. titkára alig győzi teleróni a lapokat, annyi a kérdés, panasz; javaslat hang­zott el. Néhány perc és meg­kezdődik a községi alapszervezet kommunistáinak a tanácskozása, taggyűlése. Megkérdezzük, hogy mi újság? Varga elvtárs válasza rövid. A 73 kérdés féléjét erre. A zsibongás lassan elhal. A titkári szoba kiürül. A kommu­nisták már az előadóteremben vannak. Ide vonultak vissza. Megkezdődik a taggyűlés. Nagy elvtárs, az alapszervezet titkára tartja a beszámolót. Valahogyan más itt a légkör, mint a többi községi alapszervezet taggyűlé­sén. Nem a J. B. által tartott tit­kári' értekezlet anyagának el­mondása folyik itt. Nem is látni unatkozó, mással foglalkozó kommunistát. A beszámoló a megjelent párthatározat végre­hajtását pergeti le. Megjelennek előttünk a kommunisták, kik a Hazafias Népfrontban, a Nőta­nácsban Stb. munkálkodnak. Vi­lágos képet kap a párttagság, hogy a két politikai mozgalom­ban a kommunisták hogyan munkálkodnak éS munkájukon keresztül hogyan valósul meg a párt vezető, irányító szerepe és hogyan nő a párt tekintélye. A beszámolónak vége. Nem kell kérdeznie az elnöklő elv­társnak, hogy ki kér szót? Több kéz emelkedik a levegőbe. Meg­indult a vita. A hozzászólások­ból új képek tűnnek fel előt­tünk. Az elmúlt időben többezer dolgozóval találkoztak. Közel 50 kisgyűlésen, 15 békegyűlésen, »kérdézz-felelek«-esten,' más megmozdulásokon. Hunyadi elv­társ a pártmegbízatásáról szá­mol be. A KTSZ vezetője be­csületes dolgozó, a vádaskodás rosszindulatú volt. Dinnyés elv­társ az elmúlt kisgyűlésen a dol­gozók által felvetett problémák elintézéséről tájékoztatja az elvtársakat. A napközi étkezte­tésben fennálló zavarok eltűn­tek egy lovaskocsi beállításával. A felső óvoda csöppségei a kö­vetkező időkben a tanács segít­ségével biztosított anyagból új kérdés sorsa forgón és hintán élvezhetik a tavasz Örömeit. Megoldást nyer a lakosság péksüteménnyel való időbeni ellátása, ami a kisgyű- léseken szintén szóba került. Kovács elvtárs a dűlőútakkal kapcsolatos és az apaállatok gondozói által történt panaszok­ra adjá meg a választ. Aki a fáit nem nyeste le, azt lenyese- tik más dolgozóval és a kiter­melt gallyat a munka elvégzője kapja meg. Az apaállatokkal való visszaélést pedig az ará­nyos elosztással szüntetik meg. A tanács vb-tag magatartására, a kéményseprők tevékenységére és számtalan kérdésre kap vá­laszt a tagság, de megkapja azt is, hogy mi lesz a tennivalója a Hazafias Népfrontban, milyen megmozdulások történnek majd* ki lesz a felelős a szervező mun­káért. Itt az egész párttagság ismeri a községben élők gondját, baját, az elintézés módját, hely­zetét, a következő tanácskozás napirendjét. Nem csak felidé­zik az 1945-ös kommunista munkamódszereket, a falujárók tevékenységét, hanem más kö­rülmények között alkalmazzák is azt. Van is itt tekintélyé a kommunistáknak. Nincs itt semmi hiba? Nincs mit nyesegetni? Van hiba, van mit nyesegetni! No, de erről majd máskor írunk. * Gy. J. ANYAKÖNYVI HÍREK — Születések. Tarjányi Kata­lin, Tóth Irén, Váradi Makdol- na, Kocsis János, Soós Judit, Dinnyés István, Endre Imre, Csík Katalin, Szabó József, Endre József, Bugyi Erzsébet, Görög László, Fekete Zsuzsan­na, Berecz Ildikó, Városi György, Bense Árpád, Oláh Ist­ván, Fábián József. — Házasságkötések. Magyar Ferenc és Szabó Kupecz Éva, Dányi József és Szabó Olga, Tarjányi János és Lukács Irén, Kiss János és Bense Kamilla, Szabó Rudolf és Födi Mária, Kocsis János és Tarjányi Kata­lin, Gyürki Gyula és Nász Ilona, Hevér János és Szlávik Mária. — Halálozások. Fekete István 1 hónapos, Kürtösi Imréné Soly­mosi Veronika 64 éves, Vízhá­nyó József 62 éves, Pólyák Im­re 59 éves, Pintér Antal Ferenc 81 éves, Meleg István 72 éves, Dobák Imre 78 éves, Király Fe­renc József 3 hónapos. Akasztó községben az úttörők és kispajtások elvállalták a templom melletti park gondozá­sát.

Next

/
Thumbnails
Contents