Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-04-13 / 14. szám

/rfl 60 filler n. évfolyam, 14. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Kiskunfélegyháza, 1958. ápr. 13. Felejthetetlen nap VÁROSUNK, járásunk köz­ségei szabadságunk, független­ségünk napját eddig soha nem látott egységben ünnepelték meg. Ezzel is kifejezték a ma­gyar—szovjet barátság szilárd­ságát, megbonthatalanságát. Városunkban már 3-án este kö­zel 2000 KISZ-tag, tanuló tün­tetett a barátság, a világbéke mellett. A szürkületbe boruló város központját a fáklyák és lampionok százainak lángja világította be. A szovjet hősi emlékműnél, a két pártbizott­ságnál a fiatalok tüntettek a Szovjetunió, az MSZMP mel­lett. A fiatalokat Tóth János másodtitkár és Solymosi István vb-tag fogadta, és köszöntötte. Április 4-én a városi ünnepség színhelyén, a szovjet hősök em­lékművénél több mint 5000 dol­gozó fogadta a szovjet, magyar harcosok és munkásőrség dísz­egységeit. Az ünnepséget Sza­mosi Ferenc, a HNF városi el­nöke nyitotta meg, majd Juhász László vb-titkár és a szovjet helyőrség parancsnoka szólt vá­rosunk dolgozóihoz. Ezen a nagy ünnepen vette át a párt által adományozott zászlót a városi KISZ-bizottság nevében Kocsis elvtárs, a bizottság titkára. Az ünnepséget a felvonuló egységek díszelgése zárta be. ALPÁRON több mint félezer dolgozó ünnepelt. A pártházban 4-én délelőtt 10 órakor egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Ember ember hátán fi­gyelte a televízión a budapesti katonai díszelgést. A szovjet te­metőben pedig felejthetetlen ünnepség keretében tisztelgett a község apraja, nagyja a hősök sírjánál. KISKUNMAJSAN április 3-án este ünnepi nagygyűlésen tet­tek hitet a magyar—szovjet ba rátság, a párt és a szocializmus ügye mellett. Kiszely István jb titkár tartott ünnepi beszédet KUNSZÁLLÁSTÓL KÖM- PÖCIG zengett a kiáltás: »Éljer és örökké viruljon a megbont hatalan egysége a két népnek.- Fiatalok, öregek, lányok és asz szonyok, kommunisták és pár tonkívüliek csillogó szeme mu tatta meg, hogy egy a jelszónk a béke és együtt menetelünk : nagy szovjet nép vezetésével a: emberiség legszentebb céljánál megvalósításáért, a béke és szó cializmus ügyéért. Q’.a míettaqo k /§ tanácstörvény leszögezi, hogy tanácsaink, mint ál­lamhatalmi szervek, egyben a dolgozó nép legszélesebb tömeg­szervezetei is. Az államhatalom gyakorlása mellett tehát a taná­csoknak központi feladata a tö­megszervező és tömegpolitikai munka végzése is. Tanácsainknak is fő feladata a népgazdasági szervező, kulturális nevelő funkciójának gyakorlat­ban való végrehajtása, ugyanak­kor a népi demokráciánk belső ellenségei ellen vívott eszmei, po­litikai harc Az államhatalom további erő­sítése, a gazdasági és igazgatási feladatok megvalósítása nem va­lósulhat meg a tömcgpolitikai munka nélkül. Nagyobb tömege­ket kell bevonni a közügyek, a közfeladatok intézésébe. J árásunk területén még sú­lyos hiba, hogy a lakos­ság jó része a tanácsot csak a függetlenített vezetőkben vagy alkalmazottakban látja, akik a tanácsházán dolgoznak. Sok he­lyen nem fordulnak bizalommal a választott tanácstaghoz, nem kérik annak segítségét, pedig a választott tanácstagok vagyon sok tanácsot, útbaigazítást tud­nak adni dolgozó társaiknak, el­intézik jogos panaszaikat. A ta­nácstagnak nemcsak a tanács­ülésen, hanem egyénileg is van beleszólása a tanácsapparátus munkájába, ha abban hiányossá­gokat, hanyagságokat észlel. /4 z éremnek a másik oldala az, hogy a tanácstag, aki egy választókörzet bizalmát él­vezi, foglalkozzon választóinak problémáival, segítse azok ügyes- bajos dolgaikat elintézni. Taná­csaink munkája az utóbbi évek­ben sokat javult. Mindinkább be­töltik államhatalmi és tömeg­szervezeti szerepüket és mind kevesebb zökkenővel irányítják a közigazgatási munkákat. Ahhoz, hogy a tanácsok mun­kája jó legyen, meg kell javítani az egyes tanácsapparátusok mun­káját kint, a községekben. — A függctlcnitclt tanácsfunkcioná­riusok munkáján sok múlik. Tő­lük függ, hogy hogyan szervezik meg a tömegpolitikai munkát. Nekik kell ismertetni a tanács tagjaival a törvényeket, rendele­ieket, hogy választ tudjanak ad­ni a dolgozóknak. Nem engedhető meg, hogy a tanácselnökök beosztásaikat arra használják fel, hogy a tisztelet­díjas munkál is magukra vállal­ják. Pl. Kömpöcön a tanácselnök egyben a kultúrotthon igazgató­ja, ugyanakkor a tejbegyűjtőnél is fizetésért vállal munkát. Nyil­vánvaló, hogy ebben a közsében nem folyik megfelelő szervező, irányító munka, mert a »szegény tanácselnök« elvész a sok mun­kában. A gazdasági és kulturális nevelő munka ilyen értelmezése nagyon káros. tapasztalható még más köz- ségekb'en is, hogy bizo­nyos osztálybéke szellemében a régi nagygazdák, ügyvédek szó­szólóivá válnak a tanácsfunkcio­náriusok, ugyanakkor a dolgozó parasztok problémáival, a köz­ség termelőszövetkezeteivel nem sokat foglalkoznak. Ezeket a hi­bákat a tanácsaink munkájából ki kell küszöbölni és úgy kell ve­zetni, irányítani, hogy az a dol­gozók legszélesebb tömegének megelégedését szolgálja. Köve­tendő példa az alpári tanács munkája, ahol a vb-elnök mun­kájában fontos szerepet tölt be a. dolgozók látogatása. Töreked­nek a tömegszervező munka ki- szélesítésére. Gyorsan, igczoágo- san intézik a lakosság ügyes- bajos dolgait. A tanács rendel­kezéseinél figyelembe veszi a la­kosság véleményét. Csakis ez le­het az a módszer, amely a taná­csot összeköti n dolgozó tömé gckkel és váltja ki a dolgozok bői a tanács megbecsülését. X. is A közlekedés- és postaügyi mi­niszter cs a Közlekedési Dolgo­zók Szakszervezete kiküldöttei bensőséges ünnepség keretében adták át a Gépkocsiközlekedési Vállalatnak az élüzem elnyeré­sét bizonyító-oklevelet. Az autó­buszvállalat 1957 második felé­ben elért kimagasló munkájáért fcapta ezt a büszke címet. Emlékezetes még Kiskunfél­egyházán a hat évvel ezelőtt roncstelepekről összevásárolt és más vállalatoktól már kiselej­tezett első autóbuszok üzembe­állítása. Az autóbuszok többet voltak javítás alatt, mint üzem­ben és csak az autóbuszválla- lat dolgozóinak és vezetőinek szívós, kitartó munkája tette le­hetővé, hogy az üzem fcnnnia-™umiv radjon, sőt még ezekben a ne­héz napokban is rentábilisan Üzemeljen. i Munkájukra felfigyeltek a fel­ügyeleti szervek és az üzembi- f.onytalan, öreg autóbuszokat fo­kozatosan új gépkocsikra cserél­ték át és a vállalat 1955 óta mó­kám, Ikarus autóbuszokkal bo­nyolítja le Kiskunfélegyháza és ftörny ékének utasforgalmát. • Nagy fejlődést jelentett a vál­lalat életében az 1956. évben el­kezdett és 1957 nyarán befejezett f—, illetőleg rendeltetésének át­adott javítóüzem. Ezzel a közel *00 000 forintos költséggel meg­épült korszerű autójavító műhely biztosítja a gépkocsik és az uta- ^.ókösönség biztonságos utazá­sát. . . \ Hogy a Gépkocsiközlekedesi S Vállalat jó munkáját számokkal s érzékeltessük, megemlítjük, >ogy 1957. évben 17 000 km-rel levesebbet futottak gépkocsijai a megelőző évnél, mégis 72 000 Eias'al szállítottak többet, mint fez 1956. évben. Termelési érté­kük is 207 000 forinttal haladta £g”VZ üzeni a CJ épkúejiközlek edeii füállalat meg az 1956. év bevételét. A vál­lalat utasszállitási tervét 100 százalékra, bevételi tervét 102 százalékra teljesítette. Üzemi nyeresége 123 000 forinttal meg­haladta a tervezettet. A vállalat további tervei: — 1958. évben felépíteni egy kocsi­mosót, hogy a költségeket to­vábbra csökkenteni tudja és kerítéssel veszi körül Jókai ut­cai telepét. A munkálatok beru­házási hitelszükséglete már biz­tosítva van és a munkálatok elő­reláthatóan egy-két hónapon be­lül megkezdődnek. Az élüzem cím elnyeréséért a vállalat dologzóinak és vezetői­nek gratulálunk, megtartásához további sikeres, jó munkát kí- T. M. Szemtől szembe Hruscsov eivtárssal Hruscsov elvtárs üdvözli a sztalinvarosi nagygyűlést torpant. Kérdések röppentek el az ajkakról: »Mi történt? Miért nem megyünk tovább?« A vá­laszt megkaptuk. A Vasmű ka­pujából kocsisor gördült ki, és drága utasaival, Hruscsov és Ká­dár elvtárssal az élén, és a kül­döttség tagjaival tovagördült a város irányában. Majd mi is el-; indultunk azzal a sok tízezer! dolgozóval, akik velünk együtt! jöttek a találkozóra. j Nem lehet sorokban leírni, pa-! Pírra rögzíteni azokat az érzése-! két, amik a pár óra alatt egy- mást követték Kádár, Hruscsov és a többi elvtárs szavai nyo­mán. Ma is fülünkben cseng Hruscsov elvtárs nyugodt, biz-! tonságot adó hangja, filmkocka- j szerűen megjelenik előttünk mo­solygós arca és agyunkba vé-; sődtek szavai. 1 Akik száz kilométerről men-; tünk el a nagy találkozóra, meg-! fogadtuk, hogy erősítjük az ősz-! tályöntudatot, feyelmezettek le- szünk, a forradalmi éberséget; erősítjük és szélesítjük a prole-; tár szolidaritást. Az út hazafelé rövidebb lett. Minden elvtárs szeme csillogott, mindenkinek volt mondanivalója. Az álom valóra vált. Az életünk legboldogabb óráit meghozta a nagy találkozó, ami bizalmat, erőt, új lendületet, tartalmat adott további munkánknak. ; Figyelő Szombaton reggel a megszo- t kott hétköznapi képet a két a pártbizottság előtt felsorakozott r teherautók, személygépkocsik 1 zavarták meg és a körülötte zsi- p bongó, közel háromszáz munkás, d paraszt, értelmiségi, fiatal, idős, tí kommunista és pártonkívüli. — d Nyolc óra után elhangzott a vár- v va-várt szó: kocsira! Felbúgtak i a motorok és elindult a kis cső- c port, hogy szemtől szembe talál- j kozzék az idős testvér, barát képviselőivel, a Hruscsov eivtáis p vezette szovjet párt- és kormány- i, küldöttség tagjaival. r A több mint százkilométercs é úton, kocsioszlop kocsioszlopot r követve, húzott Sztálinváros irá- 1 nyába. A földeken dolgozók egy *■ pillanatra abbahagyták a mun- s kát és kalaplengetéssel fejezték -s ki együttérzésüket. Az egyik s szovjet alezredes elvtárs, ki a nagy találkozóra velünk tartott, t a várakozás pírjával az arcán f mesélte el, hogy 13 év után is- t inét arra a területre lép, Duna- s ; földvár és Sztálinváros területé- e re, hol mint főhadnagy űzte, haj- t tóttá a fasisztákat és vérükkel teremtettek alapot, hogy felsza- j badulásunk szülötte megterem- r ; tődhessen. i Pár órai utazás után feltűnt 1 az ifjú város hatalmas gyárainak 1 füstölgő kéménye, majd maga a * város modern palotáival. A Sztá- s lin Vasműnél kocsisorunk meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents