Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-06-06 / 22. szám

BOTH KMUM III. évfolyam, 22. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Kiskunfélegyháza, 1958. jún. 6. Köszönt jii k traktorosainkat A felszabadulás utáni évek­** ben új szakasz jött létre hazánk mezőgazdaságában: a traktoros szakma. Gépállomása­ink, állami gazdaságaink és más mezőgazdasági üzemek egyszerű falusi emberek ezreit tanították meg a mezőgazdasági gépek szakismeretére. Ma már elkép- eelhetelen a falu, a mezőgazda­ság traktorok és korszerű me­rőgazdasági gépek nélkül. Szo­cializmust építő hazánk a gép­állomások létrehozásával, a me­rőgazdaság gépesítésével a leg­nehezebb fizikai munkától men­tette meg a tsz tagságát, dolgozó parasztságunkat. P ártunk, kormányunk mcg- ■ becsüli a traktorosokat és a mezőgazdaság szocialista átépítésének élharcosaiként te­kinti őket. A traktoros munka szép, de nehéz feladat. Napsü­tésben, hidegben — sok nehéz­ség árán végzik a traktorosok napi munkájukat. A fáradságos munka megbecsülése megmu­tatkozik abban, hogy június má­sodik vasárnapja minden évben traktoros nap. Ilyenkor a gép­állomások és más mezőgazda- sági üzemek megvendégelik a traktoros dolgozókat, a kiváló­kat pedig megjutalmazzák. Az idei traktoros nap különös jelentőséggel bír, mert egybe­esik a gépállomások 10 éves fennállásával. Az elmúlt 10 év a gépállomások mögött munká­ban, eredményekben gazdag év­tized volt. A z első években gépállo- ** másainkon nagy volt a munkaerővándorlás. A dolgozók a szakmai képzettségük miatt sokszor keveset kerestek. Ezért otthagyták a gépállomást. A lsz-ek, egyénileg termelők pa­naszkodtak, hogy nem minden esetben végeznek megfelelő munkát. Ma már ezek a nehéz­ségek a múlté. Járásunk két gépállomásának dolgozóinak többsége, kb. 85—90 százaléka, több éve, hogy traktorral dolgo­zik. Nemcsak a gépek kiváló szakemberei lettek, hanem is­merik azt a területet is, ahol a munkájukat végzik. Keresetük is jelentős mértek­ben megjavult. Nem kevés azok­nak a traktorosoknak a száma, akik havonta 3000 forintot ke­resnek. ^Gépállomásaink jó munká­ját ma már a tsz-ek és az egyé­ni gazdák is elismerik. Az ered­mények mellett azonban vannak még hiányosságok Is. Van javí­tani való a gépállomások és a tsz-ek közötti kapcsolat erősíté­se terén. Van javítani való egyes traktorosok munkáján, magaviseletén a tsz-ekkel szem­ben. Hogy ezek a hiányosságok is elmúljanak, éppen a törzsgár­dának, akik kiharcolták a gép­állomás megbecsülését, van tennivalójuk a szakmai és po­litikai nevelés terén. Két gépállomásunk a trakto­rosok jó munkája eredménye­képpen 1 244 586 forint tiszta nyereséggel zárta az 1951. gaz­dasági évet. Ebből a tiszta nye­reségből a gépállomás dolgozói egyhavi fizetési átlagot kaptak nyereségrészesedésként. V árásunk területén dolgozó traktorosok ebben az év­ben is jó munkával készülőd­nek a traktoros napra. Sokan közülük jutalmat kapnak az ed­dig elvégzett jómunkájukért. A félegyházi gépállomáson töb­ben ez évben 10. évüket jubi­lálják, mint gépállomási dolgo­zók. Az elmúlt 10 év alatt gépál­lomásaink összeforrtak a terme­lőszövetkezeti mozgalommal. A gépállomások, traktorosok poli­tikai, gazdasági munkájuk, amennyiben azt a párt politiká­jának megfelelően hajtják vég­re, nagy segítség a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének, a nagyüzemi mezőgazdaság ki­alakításának. Pártunk, kor­mányzatunk anyagilag és erköl­csileg kifejezésre juttatja a trak­torosok megbecsülését. Ezért a traktorosok jó munkájukkal, meggyőző szavaikkal legyenek a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének élharcosai. /gépállomások dolgozói! ^ Traktorosok! Előre a szocialista mezőgazdaság meg­teremtéséért! VillllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIfllllilllllllllllllllllllllllillillllllllljlllllllllllllllllllHllllllüllllllllllllllllllíHllllllll Parlagföldek Tiszaújfalun Emlékezés Iványi Sándor elvtársunkra A múlt hét folyamán Tisza- ájfalun jártam. Az egyik dűlő­ben 8—10 kh-nyi földet talál­tam parlagon, amelynek egy ré­szén még most is rajta van a tavalyi, levágatlan kukoricaszár. Nem tudom, milyen határszem­lét tartottak a tiszaújfalusi ta­nács illetékesei? Hihetetlen, hogy ezt a földet nem látták meg! A rendelkezés értelmében má­jus 5-ig a határjárást be kellett fejezni és a tulajdonost fel kel­lett szólítani, hogy a földjét művelje meg. Ha még ennek sem tesz eleget, akkor a földterületet hasznosítani kell. Ez az intézkedés, hogy meny­nyire szükséges, azt jól tudják a tanács vezetői is. Mégsem tesznek semmit sem annak ér­dekében, hogy minden talpalat­nyi földet kihasználjanak. v Ifiag. hofiy nemcsak ebben,az egy dűlőben jártam, hanem el­vetődtem a Fodor-major környé­kére és azt hiszem, hogy határ­járás közben más érdekességet is találtam volna. Sajnos, egyes község tanácsai nem tulajdonítanak e munka pontos elvégzésének különösebb jelentőséget, melynek következ­tében több kh. föld marad par­lagon. Ebben a dűlőben van az újon­nan épített iskola is. A telek is üres, amelyet be kellett volna fásítani. Mennyivel szebb, egész­ségesebb látvány egy fás iskola, mint az egyedülálló épület a kopár telek közepén. Az illető pedagógus hogyan tanítja nö­vendékeit a fásítás fontosságára, ha ő maga nem jár elő jó pél­dával. Igaz, ölhetett kézzel köny- nyebb, kényelmesebb várni a sült galambot. JÁRÁSUNK legifjabbjainak ünnepén Mint minden évben, most is nagy esemény volt a gyerme­kek számára május 25-e váro­sunkban és járásunk községei­ben. Szinte valamennyi község­ben kirándulásokat szerveztek, ahol a gyermekek játszottak, szórakoztak. Friss erőt és élmé­nyeket szereztek, hogy még jobban felkészülhessenek a közelgő vizsgákra. Pálmonostordn a Péteri-tó- hoz szerveztek kirándulást a gyermekek és felnőttek részére. Közel kétezer ifjú és felnőtt vi­dám kacaja verte fel a Péteri- tó kis erdeinek és nádasainak csendjét. Szállt az ének, repült a labda. A víz benépesedett a fürdőző gyermekek és felnőttek szerepétől. Délben a közel 150 literes bográcsban főzött ízletes borjúpörkölt csillapította a ki­rándulók éhségét és hűsítő ita­lok a szomjúságukat. Este vi­dám nótaszóval tértek haza és sok élménnyel gazdagították ta­pasztalataikat — főleg a gyer­mekek. Móricgáton a tanulóifjúság a pedagógusokkal és a szülői munkaközösséggel együtt a bu- gacmajori erdőbe szervezett nagysikerű kirándulást. A közös összefogás eredményeként a gyermekek egész nap jól szóra­koztak. Délben „ közösség által adományózott birkából ízletes birkagulyást ebédeltek. Este lo­vaskocsikon, vidám nótaszóval tértek haza. Soha el nem múló élményt szereztek gyermekeink ezen a kirándulásokon, de nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is sok maradandó, kedves él­ménnyel tértek haza napnyug­tával. p, s. Bírósági hírek A bíróság Szögi Matild kis- kunmajsai lakos, vádlottat bű­nösnek mondotta ki üzletsze­rűen elkövetett árdrágító üzér­kedés és járlatlevél nélküli ál­latvásárlással elkövetett a köz­ellátás érdekeit veszélyeztető bűntettben, s ezért őt nem jog­erősen 7 hónapi börtönbüntetés­re ítélte. Az ítélet tényállása szerint a vádlott 1956. október havától kezdve 1957. év nyaráig tovább- eladás céljából, járlatlevél nél­kül 5 db borjút és egy birkát vásárolt és azokat vagy a saját, vagy az eladó lakásán levágta és az állatok húsát részben sa­ját szükségletére, részben pedig eladás céljára használta fel. ★ A bíróság Tóth József vád­lottat, kiskunmajsai lakost, bű­nösnek mondotta ki lopás bűn­tettében, és ezért őt nem jog­erősen 4 hónapi börtönbünte­tésre ítélte. Az ítélet tényállása szerint a vádlott 1957. december 22-én az egyik kiskunmajsai italboltban pálinkát és sört fogyasztott Kuszli István, Pásztor István, Dér Benedek és még két isme­retlen személy társaságában. Kuszli István sértett és tár­sai italozás közben kimentek az udvarba. A vádlott távollétüket felhasználta, és ezalatt az idő alatt Kuszli István kabátjának zsebéből 1300 forintot kivett, majd kerékpárjával együtt az eset színhelyéről eltávozott. Ma­gával vitte még a sértett ka­bátját. is- . E gy sirhantra gondol most Kiskunfélegyháza dolgo­zó népe. Egy sírhantra örök megemlékezésül, hogy sohase feledjük elvtársunkat, aki életét áldozta népünkért. Ott van ez a sír a kecskeméti, budai úti te­metőben: II. parcella, 4. sor, 15. sír. Mártírhalált halt elvtársunk, Iványi Sándor teste pihen itt 1920. június 8-a óta, amikor a cserepes rabkórházból ide elte­mették. Azóta 38 év telt el. Majdnem egy emberöltő. Van bizonyára olyan újságolvasó, fe­lületes szemlélő is, akit ez a fájó visszaemlékezés nem érde­kel, mert úgy bölcselkedik, hogy az egészhez nincs is semmi kö­zöm. Az első világháború idején is milliók haltak meg. Nyugod­janak békében szegények ott, ahol vannak, ahol porladoznak. A háborút is isten akarta, mert gonoszak vagyunk. Egy ember­rel több vagy kevesebb, nem számít. Ügy is sokan vagyunk már a földön. Idézzük most Kiskunfélegy­házán, 1920. június 1-ét. Az idő hajnali két óra felé járt. A volt megyeháza (ma Kiskun Múze­um) belső járásbírósági börtön­celláiban mi is történt? Abban az időben Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály ellen- forradalmi bandái, a helyi ille­tőségű egyénekkel előkészülve — büntetlenségük tudatában — egyéni akcióba kezdtek. A börtön katonai őrségét könnyen leszerelték. Az öreg Kossá börtönőrrel szövetkeztek a banditák. Az elvtársak celláit megrohamozták. A védtelen elvtársakat véresre verték. Héderi Antal, Martonffy Er­nő és Iványi Sándor elvtársa­kon vágásokkal, szúrásokkal halálos sebeket ejtettek, Né- medi Varga Sándor elvtársun­kat pedig élve — a volt Kassa utcán (ma Körösi Csorna Sán­dor utca) át lovas kocsijukkal vágtatva még ma is ismeretlen helyre hurcolták. Az elvtársak hatvanketten előzetes letartóztatásban voltak. A vádiratukat, mint mi is — a kecskeméti ügyészségtől meg-, kapták. Néhányan büntetésül saját kosztunkon raboskodtunk és ezért sürgettük a szabadláb­ra helyezésünket. Négyünket 1920. februárjában Kecskemét­re átszállítottak. Június 4-én, a reggeli séta alatt megdöbbenve értesültünk arról, hogy mi tör­tént elvtársainkkal. Iványi Sándor elvtársunkat — az életben maradás legkisebb reménye nélkül — a rabkór­házba átszállították. A gyilko­sok a torkát mélyen átvágták. Súlyos sebe ellenére is még volt annyi ereje, hogy jegyzőkönyv­be mondhatta gyilkosai nevét, amelyet feleségének látogatása alkalmával az ápolók tudtára adtak. Erről az aljas gyilkosságról az akkori helyi közigazgatási és rendészeti szervek vezetői — így Farkas Szűcs József volt rendőrtanácsos is — mélyen hallgattak. Aki tudott is errőly azokat meg félelem szállta meg. Volt egy megnyilatkozás az 1920. június 4-i úrnapi ünnep alkatoával..Az ötemplom előtti sátorban egy pap prédikált. Kárörvend'ően kijelentette, hogy az isten sújtó keze most utol­érte azokat, akik az egyházi körmeneteket megtiltották —' rágalmazva a. nemzetközi mun­kásmozgalmat. A rról azonban természete­sen mélyen hallgatott ez a pap, hogy az Ótemplom hús­véti körmenete alkalmával a Jókai utcában — az Endrc-féle ház előtt — valaki egy vadász- fegyvert elsütött. Közönséges provokáció volt ez. Kihasznál­ták, rémítették á város nyugal­mát, azt híresztelve, hogy a kommunisták a szentségre lőt­tek. A kecskeméti gyorsított ötös­tanács — gróf Lázár Miklós el­nökletével — dr. Makkai Jenő és dr. Bardócz Ferenc vádügyé­szek képviseletével 1920. július 26-án megkezdte a helyi város­háza közgyűlési termében a szenzációsnak ígérkező kommu­nista perek tárgyalását. Mikoa Iványi Sándor elvtársunk jegy­zőkönyvi vallomása is szóba jött — az elnöklő gróf flegmán csak ennyit mondott: meghalt. Beniczky Ödön volt belügy­miniszter 1922-ben a Duna—Ti­sza közén történt gyilkosságok­ról és rablásokról a parlament­ben interpellációt mondott —■ többek között megemlítette a Kiskunfélegyházán és a járás­ban elkövetett atrocitásokat. A kormány utasította az ügyész­séget, hogy az előterjeszteti adatok alapján újra ejtse meg a legszigorúbb vizsgálatot. En­nek értelmében a fogvatartót# terhelteket — az amnesztia re­ményében — az ügyészség sza­badlábra helyezte. A rendelke­zés szerint azok az egyének^ akik tettüket hazafias felbuzdu­lásból követték el, amnesztiára volt joguk. így került nyilvá­nosságra Vannai László (Her- telendi) volt főhadnagy és tár­sainak a félegyházi gyilkossá­gokban való szereplése. Ebből kifolyólag két helyi egyén ön­gyilkos lett. Nem várták meg a Horthy-féle amnesztiát, amely- lyel az országot az egész világ előtt kompromittálták. Akik pedig élve maradtak és az or­szágból ki nem szöktek, azok a felszabadulás után — 1949-ben kerültek a népbíróság elé, hogy elvegyék méltó büntetésüket. A tanácsköztársaság idején Iványi Sándor elvtársunk, mint politikai megbízott, direktóriu­mi elnök és a forradalmi kor­mányzótanács biztosa — a já­rás és város közigazgatása ve­zetését töretlen elvtársi hűség­gel végezte. Ezért törtek az el­lenforradalmárok, martalócok életére, hogy a kommunista pe­rek tárgyalásán mint vádló, ne emelhesse fel a szavát a világ proletariátusának igazságáért és a szocializmusért. I ványi Sándor elvtársunk- * nak — örök emlékezésül — mártírhalálának 38. évfordu­lójára a járás és a város kegye­lete méltó síremléket állíttat, amely arra int bennünket, hogy „A zászlót emeld fel az égig és légy hozzá hű, míg csak élsz!’1- i farsang übe», I

Next

/
Thumbnails
Contents