Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-02-09 / 5. szám

2

Pélegyháai Közlöny

Pálmonostora községben

(Folytatás az első oldalról)

Ezt követően a helyi Nőtanács vacsorát rendezett a „Gyermekváros“ javára, ahová meghívta a jelenlévőket is. Vacsora után a torták kisorsolása következett és tánc.

A Járási Nőtanács értékelte, ezt az asszonytársaink részére nagyon fontos orvosi előadást és javasolja a többi községek asszonyainak is. Az, hogy ebben a kis községben háromszáz asszonytársunk jött ösz- sze erre az orvosi előadásra, ez a létszám, már maga is bizonyítja, hogy az orvosi és főleg nőgyógyászati előadás milyen fontos az asz- szonytársak részére.

Az értékes előadásért ezúton is köszönetét mondunk.

Járási Nőtanács

30 000 forintot kapnak a tiszaújfalusi iskolák

— A Járási Tanács V. B. Műve* lődési Felügyelősége ellenőrzést tarlót! a tiszaújfalusi iskoláknál. Megállapí» tolták, hogy a járás községei közül a tiszaújfalusi iskolák a legelhagyotfab* bak. Ennek okát abban látják, kogy az utóbbi hónapokban a községi fa* nács nem foglalkozik kielégítően az is* kólák helyzetével. Segíteni kívánnak úgy, hogy az 1958. évi költségvetésben 30 000 forintot juttatnak az iskolák fel* újítási költségeire. Az iskola igazgató* ján és a helyi szerveken múlik, hogy ezt az összeget a leggazdaságosabban -és észszerűen használják fel.

BUDAPESTEK

Régen foglalkoztatott az a gondolat, hogy a tanulóknak rendezeti budapesti, szegedi tanulmányi kirándulások után, a szülőknek is szervezzek egy kellemes napot valamilyen „kiruccanással“. E gondolat a vasárnapi napon megva* lósult.

Mérlegelve a lehetőségeket, egy szín* házlátogatás szervezéséhez fogtam. Az Operaház Erkel Színházában színre kerülő János Vitéz mutatkozott a leg» alkalmasabbnak. A közel egy hónapos szervező munka, ha lehet annak ne* vezni, eredménnyel járt.

Vasárnap reggel 7 órakor 22 szülő és 22 haleszi tanuló várakozott az is* kólámnál nagy izgalomban az indulás pillanatára. Pontosan 7 órakor indul* tünk és a nagy köd ellenére vidám hangulatban érkeztünk 10 órakor az Országház elé. Az Országház meg* csodalasa után a színházba hajtottunk.

Minden túlzás nélkül állítom, hogy a nap legkiemelkedőbb része a szín* házban eltöltött idő volt. Amikor szét* nyílt a függöny, szinte egyik ámulat* ból a másikba estek a szülők és gye* rekek. Nem kis izgalommal figyeltem arcukat, hogy a tetszést leolvashassam. Nem csalódtam, mindenki élvezte az előadást. Szinte kivétel nélkül tükrözte arcuk az átérzell örömet és bánatot. Jót kacagtak a francia király alakján, gyönyörködtek a tündérek táncában. A díszleteket külön megcsodálták. Egy* egy felvonás végén lelkes tapssal nyíl* vánífották tetszésüket. Amikor a füg» göny végleg összecsukódott, még egy* két percig a helyükön maradtak és

csak annyit tudtak mondani: „ Kár, hogy ilyen hamar befejeződött“.

Bár kirándulásunk fő célja a szín* házlátogatás volt, ellátogattunk az ál* lalkertbe is. Az állatok megtekintése után átmentünk Budára és megnéztük a várat. Felmernünk a Gellert hegyre. Innen beláttuk egész Budapest terű* letét. Mire innen leértünk esteledni kéz* de##. A kivilágított utcákon még egy körutat tettünk és utána irányt vettünk haza.

Visszafeléjövet az élmények felidé* zése után a kellemesen eltöltőit vasár* nap hangulata a hazáig tartó nótázás* ban ért véget.

Lehel, hogy mások nem tartják a fentieket nagy dolognak, de én esne* velőíársaim annak látjuk. Miért? Mert vasárnap azok a parasztok és gyere* keik jártak az operában, akik egyné* hány évvel ezelőtt még a városi mo* ziba sem jutottak el a tanyából, Kecs* keméten fúl pedig meg nem is jártak. Volt olyan család is velünk, ahol 7—8 évvel ezelőtt a ruha és cipő beszerzése is nehéz anyagi problémát okozott és most négyen feljöilek az előadást meg* nézni.

A tanyai ember is igényli a kullú* rát, csak meg kell vele kóstoltatni. (A helyi kullúrház lett»e valamit ennek ér* dekeben ?)

Még talán meg kell említenem va* lamii. A Gépkocsi Közlekedési Vál* lalal biztosította kényelmes utazásunkat, mégpedig jóval a vasúti viteldíj alatti összegért. Ezzel jelentős kedvezményt nyujíclí. Ugyanis kevés összegért, egy

gépkocsi, 12 órán át a mi kényei műn* két szolgálta.

Hát csoda, hogy hazafeléjövet a színházlátogatásokon kívül egy olyan terv is született a résztvevők körébe«, amely az ország megismerését, hazánk gyönyörű hegyvidékeinek (hiszen alföldi emberek vagyunk) megismerését tűzte ki célul, mikor minden feltételt biz* tosított ?

Számomra a kellemesen eltöltött idő mellett a vasárnapi nap is meghozta azt a megnyugtató érzést, hogy nem volt hiábavaló fáradozás. Ezt a részt* vevők ragyogó arcán kívül a köszöne* lük juttatta kifejezésre.

Valóban érdemes még sokkal tob* bet is tenni.

Sxendrei Lajos

ált. isk, igazgató.

GXJO0OOOOGX3OOGOOO0OOGOOOOOG

Olvasók írják:

T. Júlia írja: ....... nagy örömmel fogadnák r. jtam kívül is még sokan, ha az ezévi járdaépítések folyamán a Fürdő- szállóhoz egy járda épülne. Kövezett út vagy járda a szálló elé sehonnan nem vezet, a sáros időszakokban sehonnan nem lehet megközelíteni."

T. L. írja: „A Közlöny III. évfolyam. 3. számában írja egy olvasó, hogy helyesnek tartaná, ha a Kultúrpalota a Kazinczy utca 10. és 12. száma épületek helyén lenne elhelyezve. Ezzel a javaslattal nem tudok egyetérteni. Az épület egy nagy monumentális létesítmény lesz, véleményem szerint helytelen lenne egy mellékutcába eldugni, mégha az központi fekvésű is.

Szerintem a leghelyesebb lenne a Szovjet Hősi Emlékműtől az új szülőotthonig terjedő épületek helyére építeni. Itt központi hely lenne és emelné a városkép szépségét'is."

OOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGX 3OCDOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOGOOOOOGQGOOOOOGKDOOOOOOOOO

Jancsi nem felelt semmit. Atyjának lelkes, kissé szomorú beszédéből csak azt értette meg, hogy el kell engedni a madarat. De mikor már olyan szé* pen elképzelte, hogy milyen büszkén fogja mutogatni, hogy tanítja fütyörész* ni! Nem, igazán nem kívánhatja az apja, hogy elengedje. Elvégre ő men* tette meg a kis jószág életét l Meg az* tán annak a kis buta állatnak nem lesz nála rossz dolga. A ketrecben nem fenyegeti sem héja, sem ölyv.

Nem kell gondoskodnia ennivalóról sem. Szép, nyugodt élete lesz. Szóra* koztatni is fogja, együtt fognak játszani. Ha netán mégis megunná, majd el* ereszti. így gondolkodott magában Jan* esi barátunk, de nem szólt egy szót sem. Apja csalódottn elfordult és anyjával kezdeti beszélgetni. Jancsi pe* dig vacsora után gyorsan aludni ment, hogy este senki szóba ne hozhassa előtte a madarat.

Másnap, fel sem öltözött addig Jan* esi, míg friss vizet, sárgarépát nem adott rigójának. De az bizony nem nyúlt egyikhez sem. Hiába fütyült neki Jancsi, hiába énekelte: „kelbe dió, sárga rigó?“ mégsem szólalt meg az, a világért sem. Csak ült a kalitka sár* kában, moccanás nélkül.

Jancsi nagyot gondolt és kivitte a gyümölcsösbe. Talán olt majd jobban érzi magát. Érdekes eredménye volt ennek a próbálkozásnak. A rigó rep* desni kezdett a kalitkában. Kétszer is nekirepült a kalitka oldalának, mintha csak keresztül akarná magát törni rajta. Végül feladta a hiábavaló küzdelmet és újból a sarokba vonult vissza.

Hiába próbálta felvidítani Jancsi fű* fyülővel, meg énekkel, az csak szó* morúan gubbasztott tovább a sarokban. Szárnyai fáradtan lóglak, tolla felbor* zolódotf, s szemei bánatosan nézlek. Jancsinak estefelé úgy tűnt, mintha mintha már könnycseppet is látott volna bennük.

Szorongva várta Jancsi apja haza* fértél. Pedig az nem veszekedett vele. Csak annyit mondott: — Még min* dig nem látod, milyen szomorú az a kis madár ? Meglásd, elpusztítja a fog*

C GYERMEKEKNEK I

ff. Ságvári Endre:

(Janesi és a kismadár

ság. Jancsi megint korán aludni tért. nozni azt a szegény madarat, pedig Talán ez okozta, hogy nem aludt el oly jószívű különbeni olyan hamar mint máskor és meghal* _ Hagyd, majd csak megunja* lolta szülei halk beszélgetését. Nincs senkije, akivel játsszék, kell, hogy

Apja mély hangja hallatszott a má* foglalkozzék valamivel — próbálta meg* sik szobából: — Nem tudom, mi van nyugtatni férjét az anyja, evvel a gyerekkel! Képes így megkí* — Tudod, hogy nem szeretek sem*

I1QlyitűU szemmel a aámúmn . . .

2 A múlt héten Irt beszáll mólóból — szándékosan S — kihagytam a leningrádi 2 úttörőpalotát.

■ Azóta végighallgattam 5 egy újabb beszámolót, 2 amelyet a tantestületnek

■ es a meghívott vendégek- 5 nek tartott a békevonattal M Szovjetunióban járt Har- a sányi Lajosné tanárnő.

2 A beszámoló nyomán ki- « egészített jegyzeteimből B egy két érdekes adattal

• megismertetem a kedves Ä olvasókat.

B A leningrádi úttörőpalo- ® tát 20 évvel ezelőtt nagy n részben az üzemek hozták B létre. 328 terme van, ahol

* 25D nevelő foglalkozik 13 ft ezer gyermekkel. A 250 B nevelő közül kétharmad- 2 rész függetlenített.

u Nehéz felsorolni, annál ff könnyebb elképzelni, mi a mindenre jut a 328 terem- B bői. Különféle műhelyek ff és játékszobák, zeneter■ mek, irodalmi, fizikai kisér- 5 leti, képzőművész, meseS szobák.

Magamban mindjárt párhuzamot is vontam a mi 2 úttörőink és a szovjet út- ■ törők között. Két csapat 5 szervező testületének is 2 tagja vagyok, így egészen ■ közelről szemlélhetem a 5 félegyházi úttörők életét.

Neküak egyelőre nem hiányzik egy 328 szobás palota, csak egyetlen egy szobát sikerülne szerezni minden csapatunknak. Egy közös, városi úttörőházat már túlmerész álomnak tartok.

A szervező testületeknek egyelőreaz a gondja,hogy — bár még messze van a nagy vakáció — hogyan és hová vigyék táborozni a pajtásokat, hogy minél kevesebbe kerüljön és ezt a „keveset" honnan teremtsék elő.

Egyik csapatnál szervezik a felnőtteket — szülőket és rokonokat — pártoló tagnak. Nehéz elképzelni, hogy valahol elutasíthatják a tagtoborzó pajtásokat, mert ez elsősorban nem is pénzkérdés, mivel a havi párforintos tagdíjat maguk a belépők szabják meg. Ez inkább erkölcsi támogatás, ahol a felnőttek vizsgáznak gyermekszeretetből, pontosságból és példamutatásból, úgy is írhatnám: Itazaszeretetből.

Pénzt hoznak a csapatoknak a különféle rendezvények, előadások, vacsorák is, ahol az úttörők sző- ! rakoztatják, vagy szolgál- I jók ki a szülőket, vendé- < geket. Közben a pajtások ' is takarékoskodnak, gyűj- I tik a táborozási költséghez < a hozzájárulást.

Hasznos javaslattal járult I a mozgalomhoz a gépgyár l igazgatója: Orbán Miklós | elvtárs. Fémhulladékot ad | a Petőfi úttörőknek,amiből < — a gépgyári KISZ fiúk 1 irányításával — ajándék- I tárgyakat készíthetnek. i

Újabb lépés ez az át- ' törők foglalkoztatásához, I az úttörőotthonhoz, esetleg i a városi úttörőházhoz, ahol | kellemesen és hasznosan eltöltött minden óra meg- i rövidítené a csavargást.

Egy nagy példa előttünk áll! Vagyunk-e olyan erő- i sek, áldozatkészek, szeret- j jük-e úgy gyermekeinket, mint a szovjet emberek t i Tudnánk e saját erőnkből, ' a társadalom összefogásával felszerelni minden csa- i patnak egy-egy szobát, j esetleg egy városi úttörőházat? Tudnánk! Vannak i üzemeink,szövetkezeteink, ( vannak áldozatkész szülők, pedagógusok, éstettrekész i sok-sok fiatal, akik ha ' összefognak, még a hegyei is kimozdítják helyéből! i

Totíí //hUdÁ4 ,

mit a gyerekre rákényszeríteni, hadd fejlődjék szabadon, de ez más dolog- Míkor hosszú ideig fogságban voltam, úgy megszerettem a szabadságot, hogy valósággal testi fájdalmat okoz, ha bár* miféle élőlényt fogságban látok. Még az állatkertbe sem tudok elmenni emiatt. Most pedig azt kell látnom, hogy a saját fiam abban leli örömét, hogy fogva tart egy ártatlan kis madarat.

Jancsi mind nagyobb érdeklődéssel figyelte a beszélgetést. Eddig még so* hasem gondolkodott rajta, el sem igen tudta képzelni, milyen is lehet az, fog* Ságban lenni, s nagyon szeretett volna még többet is megtudni a dologról.

Most újra az anyja szólalt meg. — Nem kell annyira a szívedre venni ezt az egész ügyet. Mit tudhatja még az a gyerek, mi a szabadság és mi a fogság.

—- Hogy mi a szabadság, azt tud* hatja, mert abban elég része van, s élvezi is naphosszal az erdőn. Ezért kellene megbecsülnie a más szabadságát is. — Kis szünet után szelídebbe« folytatta. — Talán igazad van abban, hogy nem éri fel ésszel, mit jelent rab* nak lenni, hiszen én sem tudtam igazán, míg csak magam nem éltem át.

— Te Magda, már régen volt, sokat is beszéltem néked róla, de ma is frissnek érzem azt a szenvedést, minden porcikámban éget, ha rágondolok. Rácsos ablakok és kapuk, minden nap négy megunt fal és a börtönudvar. Ugyanazok a parancsszavak és ugyanazok a mozgások. Magam semmit sem akarhatok, csak engedelmeskedhetek. Mindenki, akit szeretek, messze, elérhetetlenül messze tőlem, s nern távolság választ el tőlük, hanem az idő, hosszú idő, s idegen akaratok, melyek az enyémet megbénították.Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak lenni, senkinek és semminek nem kívánhatom ezt többé — megértheted.

Nagy csend következett ezekre a szavakra. Jancsi megdöbbenve fúrta fejét a párnájába. Még sokáig nem tudott elaludni. Folyton a börtönt próbálta maga elé képzelni. (Folytatjuk.)