Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-02-02 / 4. szám

2 Fél^'yházi Krtzlftnv Feledhetetlen, szakmai szempontból Is tanul­ságos és értékes két hetet töltött 300 magyar pedagógus a Szovjetunióban. A bókevonat egyik utasával: HARSÁNY! LA30SNÉ tanárnővel. 3 Kossuth utcai ált leányiskola nevelőiével beszélgetve a szép útról, feljegyeztem néhány érdekességet, mert tudom, hogy ezek olvasó­inkat Is érdekelni fogják. Az óvodától az egyetemig Az útirány: Kijev. Leningrád, Moszkva volt. Csapnál pazar kü- lönvonal várta a magyar pedagó­gusokat, 3 étkezőkocsival és 12 tolmáccsal. Amerre jártak, mindenütt szembe­tűnt az a gyermekszeretet, amely á szovjet népet jellemzi. Pedagó­gusaink saját szemükkel győződ­hettek meg arról a határtalan türe­lemről, amellyel a szovjet nevelők a gyermekeket nevelik és arról a nagy szeretetről és ragaszkodásról, amellyel a szovjet ifjúság ezért, cserébe, nevelőit elhalmozza. Leningrád ban egy bőrgyár óvo­dáját nézték meg, ahol 125 gyermek mellett 10 óvónő van. Ezenkívül orvos, zenetanár, tornatanár, 2 szakács, kukták slb. mind a cél­tudatos gyermeknevelést segítik elő. 7 fürdőhellyel berendezett fürdő­szobájuk, külön nyári óvodájuk van. Éjszakai műszak azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei éjjel dolgoznak. Vannak olyan iskolák, ahol meg­valósítják a politechnikai képzést. Városokban a 10, falun a 7 osz­tály elvégzése kötelező. Megláto­gatták az egyik leningrádi iskolát. A tanulók száma 1114, akiket 54 tanár tanít, heti 34 órán. Az alsó • / tagozat fa-, szövet, az V —VII osz­tályban asztalos-, lakatos szakmát tanulnak, heti két órát műhely­ben. A Vili osztály tanulói már gépekkel dolgoznak, munkapado­kon, heti 2 órában, 1 órát üzem­ben. A X. osztályos tanulók pedig gépkocsi-vezetést is tanulnak és elektrotechnikai gyakorlataik van­nak. A nyolcadikos rajz már mű­szaki rajz. Tavasszal mezőgazda- sági gyakorlatra, 3—4 hétre kol­hozba mennek. Az új moszkvai egyetem 115 hektár (kb. 220 hold) területen épült. 37 emeletes, 240 méter ma­gas. 22 000 szobával. 150 előadó teremmel, 9000 diákkal, akik közül 8000 bentlakó. Moszkvában össze­sen 24000 egyetemista tanul, a régi és új Lomonoszov egyetemen 9-9100 és 6000 levelező hallgató A szovjet emberek Egy 68 éves néni. aki a Sztálin- holhoz tagja, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt cseléd, férje pedig kocsis voll egy uraság­nál- A forradalom alatt gyárba ment dolgozni, ahol bármennyit dolgozotl, úgy érezte, hogy hazá­jáért minden munka kevés, még az ebédidőt is ellopta magától. Lenin-renddel tüntették ki, ma nyugdíjas és az élmunkások palo­- MOSZKVA tájában él, ahol 460 család lakik. A szovjet emberek művészet iránti érdeklődése meglepői A for­radalom 40 éves évfordulója alkal­mából rendezed kiállítás előtt egy kilométer hosszú, négyes sorokban álltak az emberek. Képtárakat, múzeumokat állandóan nagy tö­megek látogatják. Fegyelmezettségükről és vendég­szeretetükről tesz bizonyságot, hogy a Mauzóleum elölt két kilométer hosszú sorban álló emberek egy hang nélkül vették tudomásul, hogy a 300 magyar vendéget elé­jük engedték, hogy 300 ember megelőzte őket. A tisztaság példátlan. Sehol sem látni még egy eldobott gyufaszálat sem. A vonatot naponta kétszer porszívóval takarították. A gyer­mekek maguk tartják tisztán tan­termüket. Az elhagyott holmik nem talál­nak azonnal új gazdára, hanem visszajuttatják azokat jogos tulaj­donosaiknak. A ruhatár előtt nincs tolongás, a ruhatárosnak van ideje feladni a kabátot mindenkire. Nem nagy eset. de jellemző : az előadás alatt felvarrták a kabátra a leszakadt akasztót. A háború borzalmas pusztításai­nak nyoma sincs már. Mindenütt a nagy építkezés, kü­lönösen Moszkva körűi és az egye­tem környékén, de útközben láttak, hogy a városok szélein mindenütt építkeznek. A vendégek ellátása fejedelmi volt. Az étrenden szerepelt min­den, amit szem-száj kívánt, előv­ételtől a gyümölcsig és feketéig! Moszkvában a bucsúvacsora 3 őr* hosszáig tartott. Volt lazac, kaviár a vacsora előtt, utána személyen­ként 3 db mandarin. Mindenkinek 5 különböző nagyságú pohara vott. vizes pohártól a vodkásig. Felejthetetlen élmény volt. Most a békevonat utasain a sor, hogy a látottakat, tanultakat hasznosít­sák l T. ML Könyvismertetés KELEN JOLÁN: Galilei per a XX. században ti 18-ban letartóztatják és hadbíróság éé állítják a Galilci-kör baloldali, haladó szárnyé­nak kínáló képviselőit, mert az imperialist* háború ellen jelentős agitácins tevékenységét fejtettek ki. A per óriási feltűnést keltett az akkori Magyarországon, hiszen csupa fiatal, többségben polgári értelmiségről volt szó, akik bátran, félelmet nem ismerne fordullak szembe a statáriummal, hadbíróságokkal toldozott tol­dozott, teljesen meggyengült Osztrák Magyar Monarchia háborús politikájával. Kelen Jolán, az események résztvevője, * kitűnő humorú, bútorlelkű ember. 7ó tollú kró­nikás, írja le visszaemlékezéseit a perről. Köny- nyed stílusban, feszült izgat mássággá!, a meg­értő és kicsit gúnyoros mosoly dei újévei rajzol olyan tanulságos cs élvezetes történetet, ameljr elsősorban az ifjúságnak szól az ifjúságról.-©GGGGGGOOOGGOGOOOGOOOOOOOOOOOOGOOOOOGGOOOOGOOGOOOGOOO' orooofvooQOGOeQOOOOOOOOOOOOOOOGGOOOOOOOGOOOOOOGOOOOOOOO Vidám és mozgékony emberke volt Jancsi barátunk. Tízesztendős mind* össze, de már úgy mászott a fakon, hogy szégyenbe hozta a mókusokat. Azért ezzel kicsit sokat talaltam mon- dani, mert mókust bizony még soha­sem ért ufói őkelme. Pedig egész nyá­ron az erdőben szaladgált, egyik fáról a másikra mászott, gombát szedett és figyelte a hangyák érdekes életét. Nem egyszer megtréfálta a dolgos kis állatokat. Betömte a hangyaboly nyílását és érdeklődve szemlébe, mint gyűlik a betömött nyílások köré mind íöbb és több ijedt hangya. Mint igye­keznek kiszabadítani otthonuk bejáratát a torlaszoktól. Jancsinak csak futó pil­lanatokig tartott elzárni a nyilast, sok száz kicsiny hangya félóráig erőlködött, míg megtisztították a hangyaboly bejá­ratait. Jancsi ilyenkor roppant hatalmasnak és erősnek érezte magát. Pedig a han­gyákkal szemben nem volt nagy dolog erősnek lenni. Ne higyjétek azért, hogy Jancsi bántani akarta a hangyákat. Csak kiváncsi volt a hangyák életére. Meg aztán játéknak is érdekes volt ez. S Jancsi bizony nagyon szeretett ját­szani. Naphosszat csatangollaz erdőn. Szülei szabadjára engedték. Nem volt a környéken veszedelmes vad, sem rossz ember. Meg aztán tudták, hogy az erdő szélénél messzebb sohasem megy. Jancsinak a maga birodalma* ban — így hívta az erdőt — gyöngy- élete volt. Nem is tudta, mi a szomo* rúsáu. Míg csak egy napon... de hisz erről szól a mi történetünk. Egy napon, hatalmas nyári vihar ulán, megint csak az erdőn sétált a barátunk. Mindenfelé látszott a vihar dúlása. Hatalmas faágak hevertek az útak közepén. A levelekről Jancsi nya­kába csöppent a víz. A fűszálak csak kezdtek felegyenesedni félénk görnye* désükből. Egyszer csak egy hatalmas tölgyfa felől gyenge csipogást hall Jan­csi. Gyorsan elindult a hang irányába. Közben előre mereszti a szemét, fe* szülten figyel, mikor pillanthaija meg a hang gazdáját. Nem sokáig kelteti figyelnie. Sárga- tollú kis madár pihegelt egy letört fa­ág alatt. Szegénykének a faág épp az egyik szárnyára eshetett és hiába csap* GYERMEKEKNEK Ságvári Endre: (jaruisi & a kismadár kodott a másikkal, nem tudott meg­szabadulni. — Roppant megörült Jan­csi a kis madarnak. Kiszabadította a faág alól és tenyerébe vette. A kis madár szíve rémülten dobogott a te­nyerében. Egyik veszedi lemből a má­sikba kerültem — gondolhatta a kis rigó. Ha így gondolta, nem is igen téve­dett, mert megmentője gondolatai már messze jártak. Jancsi kepzeleleben már gyönyörű kalitkát készített a rigónak. Elhatá ózta, hogy maga fogja etetni* Minden reggel friss vizet ad neki,sár­garépát. tiszta búzát készít a tányerká- jába. Elképzelte, hogv olyan jóban lesznek, hogy a madarka csak az ő szavára fog fütyülni. — Mit fognak ehhez szólni a barátai! Ilyen kincse egyiknek sem volt még. Futva vitte haza Jancsi a szegény kis remegő madarat. Örömmel mutatta anyjának a talált kincset: — Nézd, Anyám, milyen nagy* | szemmel a aámilmn .. . jj Rógi ismerősünk névé ■ vei találkoztunk a napi 9 lapok hasábjain. Sztán M Ferenc, aki a Bányászati ff Berendezések Gyára ter- 9 melési osztályvezetője volt, Ä ma országos hírnévnek ■ „örvend". Ó volt az, aki 9 annakidején hamis terv- és M statisztikai jelentéseket a készíttetett, hogy 6 és 9 bűntársai magasabb pró- Ä miumhoz jussanak. ff Városunkból idejében * eltűnt, de a rendőrség y nyomára jutott és három 0 hónapig volt Kecskeméten * előzetes letartóztatásban, u Amikor ügyét átadták az ff ügyészségnek, a bírósági * tárgyalásig szabadlábra fi helyezték. 5 Sztán tudta, hogy „sza- 0 badsága" nagyon bizony- U talon ideig tart, igyekezett 5 tehát idejét „hasznosan" 0 eltölteni. u Sztán Ferenc csak fém- S ipari gimnáziumot végzett, 0 de mérnöknek adta ki ma­tt gát. Rövid idő aiatt meg- 9 járta az egri gépállomást, S az egri lakatosárugyárat, utána az egri finomtachni kai vállalatnál már fő- 0 mérnök. ff Néhány hónap alatt a 5 viharfelhők ott is gyüle­lllllli M„FÖMERNÜK“ „ÜDÜLNI“ MENT M M 11 i keztek a feje fölött. Köz­ben megkapta Kecskemét ről az idézést, félegyházi bűnügyének tárgyalására, ahova a vállalat gépkocsi jón utazott, mint főmérnök. A gépkocsivezető azonban hiába várta vissza előkelő utasát, meri a bíróság le­tartóztatta és hat évi bör­tönbüntetésre írélte. Sztán Ferenc 1956. októ­berében megszakította büntetése kitöltését és az egri gyermekkocsigyárban igazgató lett. „Vezetése" alatt ez a gyár is gyorsan rohant a csőd felé. Sztánt fegyelmi úton fe­lelősségre vonták. A kár elérte a kétmillió forintot. Kétmillió forint! Közel kétezer dolgozó egyhavi keresete, vagy negyven családi ház építési költ­sége. Sztán Ferenc ügye még nincs lezárva. Folytatása van a rendőri és ügyészi szervek előtt, folytatása lesz a bíróság előtt. Valószínű, hogy mint selejt-embert, hosszú időre kivonják a forgalomból. Hétről-hétre feltesszük lapunkban a kérdést: mit vár a népi ellenőrzéstől? Engedjék meg, hogy én is válaszolhassak rá a dol­gozók többsége nevében: Azt várjuk, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Azt várjuk, hogy a becsületes emberek milliói tegyék lehetetlenné és hívják fel az illetékes szer­vek figyelmétazilyen kétes elemekre, hogy ne száz­ezrekkel és milliókkal, de még fillérekkel se károsít­hassák meg büntetlenül a dolgozó népet. És azt vár juk, hogy a bejelentéseket lelkiismeretesen vizsgálják ki és ne hagyják fúrni a bűnösöket. Azt is várjuk, hogy a lakosság és a hatóság összefogásával végre megtisztul a közélel a tolvajoktól, a harácso lóktól, a munkakerülőktől, a nép zsírján élőktől, akik csak a saját zsebüknek élnek, akik lejáratják a népi hatalmat, mert ellen­ségei a dolgozó népnek, a nép államának. Zittl OhlldÁd szerű játékot találtam: Olyan já'ékof, ami még fütyülni is fog nekünk ! Nein tudod, hogy hívjak ? — Fiam, fiam, nem játékszer a kis rigó, bocsásd szabadon. Nem látod, hogy temeg szegény — sopánkodott anyja. De Jancsi addig rimánkodott anyu­kájának, míg az beleegyezett, hogy maguknál tar sak a kis rigót. Addig is, míg elkészüli a kalitka, a kis ma­dár lábát az asztal lahahoz kötötte. Szegény kis rigó! Ft lrepült az asztalra, om csapkodott a szárnyaival tehetetle­nül. Végül is kifáradt, abbahagyta *. hasztalan vergődést és csak csendese» pihegett. J mcsi ezt már nem látta, mert már nagyban készítette a kalitkát az udva­ron. Vékony deszkából egy méter ma­gas, egy méter széles, helyre kis ka­litkát ütött össze. Mire Jancsi apja este megérkezett, a rigó már búsa» repkedett a kalitkában. Meglepetve nézte a kis madár kínlódását. Azután a fe­lesegéhez fordult: — Honnan került ide ez a szegény rab madár? Jancsi be sem várta anyja feleletét, lelkendezve mesélte el a történteket. •— Szép dolog volt, Jancsi, hogy a madárkát kiszabadítottad, nem is vár­tam tőled mást. De a foglyulejtésről más a véleményem. Tudod, nem szok­tam neked semmit sem parancsolgatni, amit meg ne magyaráznék. Most ser» mondom egy szóval sem, hogy ereszd cl a madarat, de szeretném, ha gon­dolkoznál szavaimon, s magadtól ten­néd, amit helyesnek látsz. Tudod-e te, hogy milyen szomorú­ságot okozol ennek a kis rigónak, ha igy bezárod? A legtöbb madár na­gyon szereti a szabadságot, s elpusz­tul a fogságban. Ezt a kis rigót is ta­lán várja a fészekben a párja. Ijedten repked már a fészek körül, láija*e jön­ni valahol. Talán apró fiókái vannak, amiket etetni kellene. Látod, mi yen szomorúan gubbaszt a kalitka sarká­ban? Most biztos a hegyek járnak a fejében, s a zúgó erdő, ahol olyan bol­dogan szállonghatott. Ugye, még a lej­tőn fumi is milyen nagyszeiű érzés? Hát képzeld csak el, repülni milyen pompás lehet. Te is szeretnél ugye? — Folytatjuk. —

Next

/
Thumbnails
Contents