Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1958-07-17 / 28. szám
III. évfolyam, 28. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADAL M I HETILAP Kiskunfél egfy háza, 1958. júl 17# Tanulj, hogy taníthass! Esti séta a városban Pártbizottságunk és községeink alapszervezeteibe tömörült kommunisták az elmúlt hetekben taggyűléseken vitatták meg községük társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális helyzetét. Akcióprogramot dolgoztak ki a politikai munka megjavítására. Az akcióprogram a községekben élő munkások, tsz és egyéni parasztok, ér- xelmiségiek, kisiparosok és kiskereskedők programja is. Az abban foglaltak megvalósítása csak velük együtt történhet meg. De ezt a programot minden dolgozónak meg kell ismernie, magáévá kell tennie és utána munkálkodni megvalósításán. Ez csak akkor történhet meg, ha elvtársaink továbbra is a községi élet vezetői, irányítói, élharcosai lesznek, akik az első vonalban harcolnak torzítás és cikk-cakk mentesen. Ehhez pedig iránytű kell. Az iránytűt Központi Bizottságunk a határozataival kezünkbe adta. Ez nem elég. Tudni kell azt jól kezelni. Ez is biztosítva van a szervezett pártoktatáson át. Az oktatásnak sok láncszeme adva van. J. B. és alapszervezeteink vezetőségének kell párton belül olyan felvilágosító munkát végezni, hogy elvtársaink azt a láncszemet ragadják meg, ami az általános és politikai műveltségüknek megfelelő és biztosítja az eszmei, politikai műveltségüknek növelését. A J. B. és alapszervezeteink vezetősége és tagsága elemezte az 1957—58. pártoktatási év tapasztalatait. A munka tartalmi téren eredményes volt. Erősödött a pártszervezetek eszmei, politikai egysége, közelebb került az elmélet a gyakorlathoz, az ellenforradalom által teljes felszínre került burzsoá és revizionista eszmék és nézetek tisztázva lettek és számtalan olyan nézet és álláspont is felszínre került, ami eddig lappangott. Egy év munkája azt is felvetette, hogy hol történtek hibák és mi idézte azt elő, amik gátolták az oktató-nevelő munkánk hatékonyságát. A J. B. az 1958—59. pártoktatási évben, az O. B. és alapszervezeteink vezetőségeinek bevonásával fokozott gondot fordít a propagandisták, az oktató-nevelő munka tanítói, tanári karának megválasztására. Ez a kollektíva a párt, állami, gazdasági vezetők soraiból kerül ki, akik megfelelő általános és politikai műveltséggel rendelkeznek és többéves gyakorlat van mögöttük és űj „tanítókból és tanárokból”, akik az elmúlt években úgy dolgoztak, hogy ebben az évben kiérdemlik a propagandista megtisztelő címet. A „tanári kar” kiválasztása már megtörtént. Az elvtársaink várják azt a pillanatot, hogy „tanítványaikkal” az Időszerű kérdések, Marxizmus—leninizmus, Politikai gazdasági ismeretek, vagy más „osztályban” találkozzanak. A beiskolázás részben megindult. A következő napokban, hetekben a vezetőség és az elvtársak találkozni fognak. Ez a találkozó nem taggyűlésen fog történni, hanem a családi otthonban, kint a mezőn, a gének, íróasztalok melleit — a munkafront különböző helyein. Az elmúlt oktatási évben történt beiskolázásnál a hibákat a J. B. és alanszervezeteink vezetői el fogják kerülni. Minden elvtársnak az egyéni beszélgetés folyamán ismét megmutatjuk a tanulás fontosságát, megismertetjük az oktatás láncszemeit, formáit, mint a tanulás lehetőségeit. Megmagyarázzuk, hogy az adott oktatási forma mit nyújt, milyen szinten, formában, módszerekkel dolgozzuk fel az anyagot, mi a követelmény. Így kívánjuk valóra váltani Alpártól Csólyospálosig, hogy minden kommunista a képességének, a képzettségének megfelelő oktatási _ láncszemet ragadjon meg és annak anyagát elsajátítsa, legyen tanítója, nevelője maga is községe dolgozóinak, akit a munkája alapján a dolgozók tisztelnek, szeretnek és megbecsülnek és községe társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális arculatának átformálásában vívott eszmei, politikai és gazdasági harcban követnek. A J. B. és alapszervezeteink fokozott gonddal kívánják összeállítani a beiskolázott hallgatókból az „osztályokat”. A cél minden alapszervezetünknél, hogy azonos általános és politikai műveltségű kommunisták kerüljenek egy csoportba. Így biztosítottá válik az oktató, nevelő munka színvonalának emelése, növekszik majd a tanulási kedv és lényegében felszámolódnak a „hallgatók”, mivel így nő az aktivitás, a vitázó kedv, és a lemorzsolódás pedig — ha az megvalósul — megszűnik, elpusztul. A Járási V. B. a következő időben megtárgyalja az 1958— 59. évi pártoktatási tervünket és eddig végzett munkánkat. Augusztus hóban pedig az elvtársaink taggyűléseken megismerik az oktatójukat, azt, hogy kikkel kerülnek egy csoportba és számtalan felvetésre választ fognak kapni. A járási P. B.-nak számtalan terve van, amin át a kommunista erkölcs a következő időkben teljesen uralja majd az elvtársak tudatát és gondolkodását és ebből fakadva cselekedetét. Kommunista emberré így fogunk válni. Tanuljunk hát, hogy taníthassunk. Gy. F. Midőn az Internacionálé újjá- teremtése megérlelődött, Engels vette kezébe ennek ügyét, és az ő vezetésével 1889. júliusában Párizsban megalakult az új, a II. Internacionálé. Marx akkor már nem élt, 1883-ban elragadta a hálái. De az ő eszméi uralkodtak a Párizisi Kongresszuson, amely a marxi tudományos szocializmus diadalmas térhódításának fényes megnyilatkozása volt. Az alakuló kongresszuson 395 küldött vett részt több mint 20 ország képviseletében. Ott voltak a magyarországi munkás- mozgalom képviselői is. A kongresszus kimondta határozatában, hogy ' „minden ország munkásságának kötelessége harcolni minden rendelkezésre álló eszközzel az ellen a társadalmi rendszer ellen, mely őket elnyomja, és általában az emberiség szabad fejlődését veszélyezteti”. Azonban a kapitalizmus megdöntéséért való harc szükségességének ismételt aláhúzásán kívül a Párizsi Kongresszus egyben a legfontosabb közvetlen harci feladatokat is megjelölte, mégpedig a harcot a Dolitíkai szabadságjogokért és Az elmúlt héten, 12-én este körsétára indultunk el a városban. Azért szántam rá magam, hogy én is elmegyek, mert így alkalmam lesz meggyőződni a panaszokról, melyet egynéhány férjre és fiatalra hallok. Első állomásunk a Vendéglátó Vállalat Oncsatelepi vendéglője volt. Itt a szokott vendégek voltak, akik csendesen iszogattak és szórakoztak. Feltűnt nékem itt, hogy a vendéglő vezetője nem használja a részére rendszeresített fehér köpenyt. Pedig véleményem szerint, fehérköpenyben a vendégek kiszolgálása higiénikusabb. Ügy pedig nem lehet higiénikus, ahogyan a vendéglős kinézett: piszkos nadrágban és kabátban, szőrösen. Többet kell adni magára, mert a munkás ember is megérdemli, hogy tisztán öltözött kiszolgálók szolgálják ki, így az ital is jobb ízű. Mivel úgyis sétáltunk, megnéztük a kultúrházban a fiatalokat, hogyan szórakoznak. A fiatalok szépen szórakoztak — táncoltak. Volt, aki panaszkodott, hogy nagyon meleg van ilyenkor a melegben táncolni és jobb volna kint a szabadban. Bizony, nem a legkellemesebb ilyen hőségben zsúfolásig telt teremben táncolni, helyes volna, ha a kultúrház vezetősége a fiatalok segítségével az udvart rendbehozná, hogy ott kint lehessen táncolni nyáron. Itt találkoztunk Kelemen János, Le nin u. lakos szobafestővel, aki bizony jócskán illuminált állapotban volt. Ha látta volna magát a mi Kelemen „barátunk”, bizonyára elszégyellte volna magát. A jó szóra ugyan hallgatott és figyelmeztetésünkre szépen elment haza családjához. Mint később megtudtam, Kelemen "-barátunknál« nem ritkaság, hogy ilyen állapotban találják, hol egyik, hol másik italmunkásvédelmi törvényekért. Ez a kongresszus hozta a határozatot, mely kimondja, hogy május elseje: a nemzetközi munkásság harci ünnepe, amely napon az egyes országok proletariátusa tüntető sztrájkokkal és felvonulásokkal követeli a politikai szabadságjogokat, a 8 órai munkaidő törvénybe iktatását stb. A következő esztendőben, 1890. május elsején több ország munkásai, s köztük a magyar proletariátus is, első ízben ünnepelték a maguk harci ünnepét, vörös zászlók alatt tüntetve a munkásosztály követeléseiért. A proletár nemzetköziség eszméje egyre nagyobb tömegeket ragadott magával. A szocialista pártok és az országos szakszervezeti mozgalmak erőteljes fejlődésének. a munkásmozgalom izm-so-'ic"—i- -’-a v"’t ez. 1890-ben szüntették meg Németországban a szocialisták ellen hozott Bismarck-féle „kivételes törvényeket”, melyekkel 12 éven keresztül próbáltak sikertelenül a német szocialista mozgalom terjedésének gátat vetni. 1890- ben alakult •»-» a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is. mérő helyen. Mennyivel helyesebb lenne, ha az ilyen kelemenek, mint ő is, mert sajnos több ilyen is van még, fizetésüket családjukra és nem az italra költenék. További sétánk alkalmával találkoztunk Zsolnai Palikával, a 15 éves kisfiúval, aki még 10 óra után is az utcán járt. Mikor kérdeztük tőle, hol voltál, kisfiam? — azt mondta: erre. bent a városban. Milyen köny- nyen elengedik, sajnos, még este későn is a szülők közül sokan gyermekeiket a városba, felügyelet nélkül. Helyes lenne, ha a szülők közül sokan többet törődnének gyermekeik esti hollétével és nevelésükkel. A szülőktől függ, hogy a gyermek felnőtt korában milyen tagja lesz szocialista társadalmunknak. Meglátogattuk az állomást is, ahol — bár nevét nem tudom — találkoztunk egy fiatal emberkével. Azért mondom, hogy fiatal emberke, mert még a tojáshéjnak egy része a hátán van neki "tiszta magyaros« öltözé- Kében. Ügy néz ki, mint egy kanárimadár: nem olyan szép, hanem olyan tarka. Kérdeztük tőle, »milyen nadrág ez, amelyet visel«, melyre ő flegmán azt válaszolta, hogy «pécsi nadrág, Pécsett ez a divat«. Nem hinném, hogy a pécsiek többségének ilyen furcsa ízlése legyen. Lehet, hogy ott is van egy-két vagány, magáról megfeledkezett fiatal, mint nálunk, akik majmolják a divatot. Mikor azt kérdeztük tőle, hogy ezt a nadrágot hogyan lehet levetni, azt mondta: »Kérem úgy, hogy a cipőt, zoknit levetem és másnak a segítségével húzom le.« Milyen rossz az ilyen fiatalemberkéknek, akiknek másnak a segítségével kell levetkőzniük. Helyes volna, ha a dolgozók és rendesen öltöző fiatalok az ilyen jampeceket kiközösítenék maguk közül és csak akkor fogadnák maguk közé, ha ízlésesen öltöznek. A Kossuth Lajos utcán a -Nagy Laci-féle« vendéglő ajtajában találtuk a kacsKa-kezü Czakó Józsefet, aki a »csillag- szállóban« a kövezeten aludt. Alig tudtunk bele »leiket lehelni«, olyan mélyen elnyomta a ••buzgóság«. Nem tudom, menynyit ihatott, de hogy többet ivott a kelleténél, azt mégállapítottuk, mert mikor kelteget- tük, össze-vissza csukladozolt, mint a colostok. Mikor kissé észheztért, nevét meg tudta mondani és azt, hogy két családja és felesége van. Felvetődött bennem a kérdés mindjárt, hogy az ilyen apától a családja milyen példát vehet? Semmiesetre sem jót. Sajnos, rendszerint az ilyen apák azok, akik részeg állapotban hazatérve szétzavarják a családjukat a szélrózsa minden irányába. Duhajkodnak odahaza és állandó rettegésben tartják a családot. Helyes volna, ha egyszer tiszta, józan lejjel elgondolkodnának az ilyen családapák és gondolnának a családra is és arra hogy ő felelős ebben a társadalomban a család neveléséért elsősorban. összegezve az esti körsétánkat, megállapítottam, hogy a felvetett panaszoknak vannak alapjai, de azt is megállapítottam, hogy bizony a szülőket is nagy felelősség terheli családjuk iránt. Jó lenne, ha ezek az emberek sokkal többet törődnének családjuk nevelésével, formálásával, hogy hasznos tagjai lehessenek szocialista társadalmunknak. Azok az édesapák, akik néha vagy mindig megfeledkeznek magukról, gondoljanak a családra és ne mindig az italra, mert az ital öl, butít és nyomorba dönt. P. P, Értékeljük rendszerünk vívmányait, juttatásait Gyakran üti meg fülünket olyan kijelentés, amely jogtalan vagy felületességből eredő panaszkodásnak nevezhető. Ennek az az oka, hogy nagyon sokan nem ismerik vagy elfelejtik a múltat, azt rózsaszínben igyekeznek feltüntetni. Példaképp idézzünk néhány esetet. Ma már természetes, magától értetődő, ha a dolgozók gyermekeit üdülésre, táborozásra viszik természeti szépségekben gazdag tájainkra. A kastélyok a főurak tivornyáitól voltak hangosak, ma a dolgozó nép gyermekeinek kacajaitól. A Föld nagyobb részén ma még a dolgozó milliók gyermekei nem tudják, mi az az üdülés. Ha tudják is, nem telik keresetükből az üdülésre. Nem értékelik továbbá azt ingyenes gyógykezelést, az olcsó kórházi ápolást és egyéb kedvezményeket, amelyek nálunk a dolgozóké. Ezeket a kedvezményeket csak a szocialista rendszer nyújthatja dolgozóinknak, mert a munka gyümölcsét maguk a dolgozók élvezik. Nem szabad tehát ezeket a vívmányokat szinte maguktól értetődőnek tekinteni: ezekért meg kellett küzdeni és nap mint nap meg is kell küzdeni értük. Említsük-e továbbá azt, hogy a dolgozók szinte fillérekért laknak, keresetük 3—5 százalékát fizetik lakbér címén, míg a tőkés államokban 20—30 szaza- kát! Említsük-e a kulturális forradalmat: ma az iskola, a művelődés a dolgozóké. Az, hogy a 8 osztályos általános iskola megvalósult, hogy a középes főiskolákon a dolgozók gyermekeinek 10 és 10 ezrei tanulhatnak kedvezményesen? Azt. hogy megszűnt a munkanélküliség, az éhezés, a rongyos öltözködés? Éretlenség és rosszindulat kell tehát ahhoz, hogy ezeket a vívmányokat ne vegyük figyelembe! A dolgos, szorgalmas és takarékos emberek szépen élhetnek és nem kell rettegniük öreg napjaiktól, mert kormányzatunk biztosítja az öregkori nyugdíjai, ma már a szövetkezeti parasztságok is. Becsüljük meg tehát ezeket a vívmányokat, harcoljunk értük tettekkel, de szavakkal is, ha szzkséges. És még egyet: az ilyen életformára vágyik az emberiségnek a másik fele is. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb ők is eljutnak vágyaik beteijesüleséhez. Király Fereur > 69 éve, 1389. július 14-én Párizsban megalakult a il. internacionálé
